Kérész
Nem több, csak egyetlen nap az élet,
a reggel felébred, alszik az éj,
holnapom kérészként idetéved,
fodrozódik, mint egy hullámtaréj.
Hol rejtőztök, fátyol-szavak,
kérész-szárnyat táncoltatók?
Sár bújtat el, sárga agyag
lárva-létbe zárta a szót.
Mily szépség van odalenn a mélyben,
ugye, elnémultál, kis madár?
Ábrándozó tekintettel nézem
a ringó, végtelen, szép határt!