Kérdések
egy játékra
Vándor, ki a kozmoszt járod, hajód suhan odafent.
Türkizfényű planétánkon az ember él idelent.
Szállj le hozzánk, ki ott jártál Univerzum peremén,
választ várunk: Él más faj is tán` egy másik földtekén?
Miért mondod, hogy nem érdekel,
Hogy ki mit gondol rólad?
Mikor én látom, ha lábad az utcára lép,
Tekinteted a földnek szegezed?
Mindenki helyesírás-szakértő, csak én nem?
Ezt amúgy komolyan kérdem.
Egyetlen csillag világít csak nékem
Odafent, a sötét égen.
Ágyamból legalábbis csak egyet látok,
Ránézek ugyan, de semmit sem kívánok.
Mi leszek, ha nagy leszek?
Csak egy félős kisgyerek.
Mi lesz, ha már nem leszek?
E kérdésre nem felelhetek.
Nem tudom, hogy mi legyek.
Hiányzik a nyugalom,
Hát éjjel-nappal kutatom.
Mért fogadod meg, hogy holnap más lesz minden,
Ha a múltad még mostoha?
A jövőt reméled, de a változást féled,
Jót szeretne a pesszimista?
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Ki érti ezt? Szüntelen születek,
a föld forgásából folyton kiesek.
Kapaszkodom rá, hogy felmásszak,
világomat végre megtaláljam.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Láttál-e már amandinát,
igazi színes pompát?
Ismered az icipicit,
a tüzestorkú kolibrit?
mint aki érti mindenek titkát:
fehér hibiszkusz bontja a szirmát.
Miért?
Olyan jó érzés szeretgetni,
Miért kell ezért eleget tenni?
A könnyek is sírnak olykor
Bánatom van, nagy bánatom,
hogy a választ nem találom,
kérdésem van több, mint ezer:
a sors egyikre sem felel.
Aludni készül. Mindig alszik...
Nem is értem, hová igyekszik,
Már megunt vagy haragszik,
De tétlenül ragaszkodik...