Képvers
Cserszegi fűszeres
Sá-
tort
bont
most
az esztendő,
vajon mit hoz
az eljövendő?
I t t a v é g e
F u s s e l v é l e
A z é v n e k v é g e,
M e g é r k e z e t t
a z ú j é v, j e-e!
Megtöltve már a koktélos pohár!
I. I
I. I
I. I
I. I
I. I
I. I
Színültig megtöltve már az újabb évszámos pohár.
a
fa
már
lábon áll
csúcs a kalapja
talponálló
törzsvendég
szépen befaragva...
Hó,
hó,
csillogó.
A
zöld
fenyőkön
fehér özön,
puha-kabát takaró.
A
sze-
retet
a csúcsdísz
a lelkünk zöld fáján
karácsony táján.
...Tojás...
vagy-e még? Vagy
már újjászülettél? Illú-
ziókban élsz, vagy szabadon
szárnyalsz?... Haragszol-e még,
vagy már felülemelkedtél? Isten sze-
retetében élsz... vagy csak sodródsz
az árral? Mosolyogsz bátran, vagy félsz...
Új esztendő, szép új világ -
nyíljon ezer tarka virág,
hozzon az év boldogságot,
emberséget, biztonságot,
családoknak gyarapodást,
meghittséget, ragaszkodást,
örömöt és vidámságot,
igaz, tiszta barátságot...
*
**
***
Meleg
********
édes nedűt
************
kevergetek...
*
*. *
*. *. * . *
*. "*." *... Merre visz az út? ...*" . *" . *
*... Hol a helyem? Ő tudja .... *
... *... Én nem kérdezem. ...* ...
Amikor
a por forogva
Földdé vált, amikor
a gyűrt magma égbe
kiált, mikor meteoreső
vízionált, akkor Szellem
dolgozott gömbölyű szobrán.
Ó
de mókás
e tréfás képmás
füle szeme orra szeme füle
Arca pírja szeme tündököl-e
bibircsókos álla
bár nyak
nak...
az életben
vak ló a véletlen
de csak megvagyok
mosolyod hiányán
kékre fagyott
lélek
a magány ágyán emlékké hűlt a szád
érinteni félek mögöttem vágtató emlékek...