Kenyér
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Jártamban-keltemben
szépsége elvarázsolta lelkemet.
Lágyan ringó búzamező,
új kalászát hozó, érlelő, hol
képzeletemben máris megjelentette a jövőt.
Új lett a kenyér,
jó magyar, vegyél,
összeér két tenyér,
szentelt, egyél!
Omlós csillaglinzer Éj tányérján hever,
mellette fekszik egy kívánatos eper,
kiflihold közepén a Ma már puha vaj,
boldogsággal megkent, friss, gondtalan kacaj
Szabálytalan canzone
Mindig is léteztek nagybetűs szépek,
hófehér lelküket örökül adták,
erkölcsi tartásuk kapták meg a népek,
hírüket nem őrzik porfedte akták.
Maros mentén, Nagyváradon és Korondon jártam Én...
Kemencében tűz,
Hideget elűz.
Meleget lehel,
Így kergeti el.
A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek -
dagasztottak a szorgalmas kezek
Gyere, rózsám, markot szedni a nyáron,
én vágom a legszebb rendet Konyáron.
Kaszám suhog, dől a búza előttem,
barna kislány markot szedi mögöttem.
Őszi harmat hull a rét füvére már,
bús életem a boldogságra vár.
A dermedt Tél hideg jaját
üvöltő szél sikoltja át.
Nincs napsugár a dombokon,
segítene a gondokon.
Örökségünk
Parányi sóhajt nyög, megzizzen a szalma,
hegyes tarló szusszan - aratásnak vége...
...becsület, kitartás, a munka szorgalma -
beragyogja tiszta Magyar égnek kékje.
Sóvárgás, sóvárgás, sóvárgás,
Mi várat rám.
Vezeti szívembe én szavaim,
Ha igaz, hazug a szám.
Tiszta hajnal csillant megfáradt szemében,
rám tekintett, rögvest mosoly ült az ajkán,
ezt a pillanatot semmiért nem adnám,
kés éle megállt a ropogós kenyérben