Kenyér
Nézd, hogy hömpölyög a beérett búza
a káprázatos déli napfényben,
a csodaszép, délibábos Alföldön
dalra fakadva gyűjtik kévékbe
Aratás
A Jóisten pöffent, parázslik pipája...
...prüszköl már a hajnal vesszőparipája,
kristálycseppet görget, fűszálhegyre függeszt,
majd parazsat hevít - ma is perzsel, fülleszt
Vacsora volt, a végső,
Golgotára a lépcső,
felkínálta a testét,
s kenyerét egyre ették...
Hazánk könnye, eső áztat,
növeli az új búzánkat,
sárga kalász, színes rétek,
mutatja, hogy mennyit értek?
Mordul, bőg a kombájn, némán reccsen a csonk,
határperem boglyas, a nagyharang zúg, gong,
arany-mezők hátán felpezsdült az élet,
verejtékcsepp csordul - nap-tű szurkál, éget
Ha már nem leszek,
csak egy emlék az időben
egy kapszulába zárva,
akkor már ne keress,
de ott leszek majd
minden égi szivárványban,
ott leszek a felhők
kócos mosolyában...
Romos-mára futó borostyán-tegnapok,
csipke-szőttes álmok még bizonytalanok...
...gyalogszerrel tűnt el mérföldnyi távolság,
nyűtt munkás-szennyesét harmatcseppek mossák
Omlós csillaglinzer Éj tányérján hever,
mellette fekszik egy kívánatos eper,
kiflihold közepén a Ma már puha vaj,
boldogsággal megkent, friss, gondtalan kacaj
Úgy adnám a végtelent -
az egész világnak,
a nyugalmat, mi bennem
tengerként árad.
A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek -
dagasztottak a szorgalmas kezek
Örökségünk
Parányi sóhajt nyög, megzizzen a szalma,
hegyes tarló szusszan - aratásnak vége...
...becsület, kitartás, a munka szorgalma -
beragyogja tiszta Magyar égnek kékje.
Tiszta hajnal csillant megfáradt szemében,
rám tekintett, rögvest mosoly ült az ajkán,
ezt a pillanatot semmiért nem adnám,
kés éle megállt a ropogós kenyérben
Zizzen a létünk aranykalászon,
érik a hitünk búzaszemekben -
mézízű remény fonott kalácson,
bíborszín nedű - fut az erekben.
Építsünk egy jó nagy asztalt,
kerek legyen.
Kérjünk meg száz apró angyalt.
Ki jön velem?