Kenyér
Dicséret
Úgy kell a dicséret,
mint egy falat kenyér,
mint a lázas homlokot simító, hűs tenyér.
Egyszer új kenyérből, ha két falat jut majd,
négyfelé vágom, hogy másoknak is jusson.
Felhőket elűzve nyitok egy fényudvart,
napfényben fürödni ott majd bárki tudjon!
Régtől terem a magyar földön gabona,
ünnep volt hajdan is, ha aratták, lisztjét
serény asszonyaink vízzel megkeverték,
sózták, megkelesztették, és kemencében
guszta pirosra, mosolygósra sütötték.
Aranysárgán ring a búzakalász,
fejét már a föld felé hajtja,
lassan közeledik az aratás,
acélos lett a búza magja.
Sárga kalász, színes rét,
ez a nyarad mennyit ért?
Még csábít a tó szaga,
langyos nyári éjszaka,
kék égen fehér habok,
víznek fodrát hallgatod,
majd hirtelen földet ér
lábadnál egy falevél!
Nézd, hogy hömpölyög a beérett búza
a káprázatos déli napfényben,
a csodaszép, délibábos Alföldön
dalra fakadva gyűjtik kévékbe
Aratás
A Jóisten pöffent, parázslik pipája...
...prüszköl már a hajnal vesszőparipája,
kristálycseppet görget, fűszálhegyre függeszt,
majd parazsat hevít - ma is perzsel, fülleszt
Vacsora volt, a végső,
Golgotára a lépcső,
felkínálta a testét,
s kenyerét egyre ették...
Hazánk könnye, eső áztat,
növeli az új búzánkat,
sárga kalász, színes rétek,
mutatja, hogy mennyit értek?
Mordul, bőg a kombájn, némán reccsen a csonk,
határperem boglyas, a nagyharang zúg, gong,
arany-mezők hátán felpezsdült az élet,
verejtékcsepp csordul - nap-tű szurkál, éget
Ha már nem leszek,
csak egy emlék az időben
egy kapszulába zárva,
akkor már ne keress,
de ott leszek majd
minden égi szivárványban,
ott leszek a felhők
kócos mosolyában...
Romos-mára futó borostyán-tegnapok,
csipke-szőttes álmok még bizonytalanok...
...gyalogszerrel tűnt el mérföldnyi távolság,
nyűtt munkás-szennyesét harmatcseppek mossák
Omlós csillaglinzer Éj tányérján hever,
mellette fekszik egy kívánatos eper,
kiflihold közepén a Ma már puha vaj,
boldogsággal megkent, friss, gondtalan kacaj
Úgy adnám a végtelent -
az egész világnak,
a nyugalmat, mi bennem
tengerként árad.