Kenyér
Mordul, bőg a kombájn, némán reccsen a csonk,
határperem boglyas, a nagyharang zúg, gong,
arany-mezők hátán felpezsdült az élet,
verejtékcsepp csordul - nap-tű szurkál, éget
Ha már nem leszek,
csak egy emlék az időben
egy kapszulába zárva,
akkor már ne keress,
de ott leszek majd
minden égi szivárványban,
ott leszek a felhők
kócos mosolyában...
Romos-mára futó borostyán-tegnapok,
csipke-szőttes álmok még bizonytalanok...
...gyalogszerrel tűnt el mérföldnyi távolság,
nyűtt munkás-szennyesét harmatcseppek mossák
Omlós csillaglinzer Éj tányérján hever,
mellette fekszik egy kívánatos eper,
kiflihold közepén a Ma már puha vaj,
boldogsággal megkent, friss, gondtalan kacaj
Úgy adnám a végtelent -
az egész világnak,
a nyugalmat, mi bennem
tengerként árad.
A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek -
dagasztottak a szorgalmas kezek
Örökségünk
Parányi sóhajt nyög, megzizzen a szalma,
hegyes tarló szusszan - aratásnak vége...
...becsület, kitartás, a munka szorgalma -
beragyogja tiszta Magyar égnek kékje.
Tiszta hajnal csillant megfáradt szemében,
rám tekintett, rögvest mosoly ült az ajkán,
ezt a pillanatot semmiért nem adnám,
kés éle megállt a ropogós kenyérben
Zizzen a létünk aranykalászon,
érik a hitünk búzaszemekben -
mézízű remény fonott kalácson,
bíborszín nedű - fut az erekben.
Építsünk egy jó nagy asztalt,
kerek legyen.
Kérjünk meg száz apró angyalt.
Ki jön velem?
Zsíros kenyér, gyere egyél!
aki éhes, ezen megél...
Nem lakoma, nem királyi
ez az étel evilági...
Kenyérbe sütnek hajnalban a pékek
betűkbe bújsz a reggeli címlapon
illata vagy a kávéfeketének
s egy korai versben a rímhalom
is tőled kavarodik úgy össze.
Virrasztok gyertya mellett,
A hit áttör minden falat,
Ha szívem Istenért reszket,
Nem lankadhat az akarat.
Vacsora volt, a végső,
Golgotára a lépcső,
felkínálta a testét,
s kenyerét egyre ették...