Kék bolygó
Attenborough
A természet szerelmese,
Attenborough az ő neve.
Az állatfajból tizenhatan,
Sőt, még egy nagy hajó is van,
Mely a nevét viseli.
Most, amikor szárnyakat tör a világ,
és kevés a madár-mersz repülni mégis,
a sors soha-tavasz, haldokló hóvirág,
így halványulna emlék-messzeségig.
De valahol mélyen, bennem tinta-ég
vár, olyan tündöklő és jégmadár-kék
Az űr cseppköveiből...
Kék bolygó,
te zaklatott gyönyörűség,
Nap körül keringő, tökéletes csoda.
Az űr cseppköveiből lettél
a világmindenség elpusztítható pontja.
Mily szép az ember,
mikor nekivág, hogy meg-
egye a világ.
Egy kék bolygó
egy porszem az űrben
rajta sok kis porszemnyi ember
sok fájdalom és könny
sok szenvedés
mégis ott a remény is
a csobogó tenger
zöldellő part...
Ember vagyok a kék bolygóról a Galaxis peremén.
Mit óceán ölel körül: egy földrészen élek én.
A medencét, ahol lakom, hegyek veszik körül,
két nagy folyója szeli át. Az ember itt örül...
Szeretem a Földet, ezt a csodás bolygót,
mit Isten azért adott, hogy itt lehessek boldog.
Szeretem azt, kit Isten nekem teremtett,
hálával tartozom, hogy mellette lehetek,
szeretek itt élni, mert itt van Ő nekem,
nyugodt, csendes hangja ébreszt minden reggel.