Kedves
Szerelem
vágyat kelt a mozdulat
titok ül a szádon
hozzám bújt a pillanat
karjaimba zárom
Esik eső,
jaj, már régen eseget,
ajj, sokáig voltam én a kedvesed...
Kedves Szerelem,
levelem nézd el nekem,
nem méltó ez az érzés írásra,
de talán célt talál, s nincs hiába.
A naiva (Tolnay Klári emlékvers)
Áttetsző kislány-mosolyod mögött élt a nő.
Aranyló szárnyon eresztett szélnek Mohora.
Bűnös világban áldás kísért, míg röppenő
tiszta életed izzó gyötrelme: muzsika.
Kérlek, szeressétek a gyermeket,
ha könnytől maszatos arcát látod,
mosolyogj rá, ne menj el mellette,
csitítsd, űzd el a szomorúságot.
És ott állt a kedves...
Törékenyen, félszegen.
Rozsdabarna haját
Fonta a szél csendesen.
Hallhatjuk hangját - "nyitni kék" - cinegemadárnak,
dalával udvarolgat a delelő nap fénylő sugarának,
ma csepegő eresszel köszöntötte a hajnal, a kikelet,
s máris pompás fészket, a fészekbe társat keresett.
Lucsok lepi a tavaszt váró tájat,
Néhol kukucskál egy-egy őszi levél,
Az évszakok közti szokott rend várat,
Ám a madárdal kikeletről mesél.
Bármikor, kedves,
ajtót nyitok neked.
Jössz vagy mész,
döntsd el, és kész.
Egyszer csak így szóltam,
mert ki kellett mondjam:
Ó, Istenem, annyira imádom,
felrúgnám érte az egész világom!
Megtépázott szívvel jártam a világot,
életem alkonyán leltem boldogságot.
Sötét, zord fellegek uralták az eget,
villámként jött felém ragyogó kikelet.
Neked - Halottak napjára
nem kéne ezt így.
te ezt nem akarnád.
tudom, az életet
mennyire szeretted.
Nincsen mindig "nagy vers",
de vannak szép szavak,
amik néha csak úgy
meg-megszólítanak.
Kedvesem, az idők teraszán
ülök. A Tejút és minden, ami
örök, előttem vonul el nagy
lebbenéssel sürögve, apró
forgácsolt csillagpor
hullámait keltve a
súlytalanságban. Bátortalan
vagyok, nem létező vonalakra...
Beceneve a cica, mert szereti őket,
a dorombolós, cuki kis emlősöket.
Háza táján neki nagyon sok van,
elveszik a macskabirodalomban.