Karácsonyi ajándék
Ma már lélekrázó a karácsony?!
Natúr sorok a karácsonyról...
Mázas álarc, mi
Takarja ünnepeket.
Ajándék... legyen!
Szívemet
Szívemet én becsomagolom,
s tenéked postán feladom.
A postáskisasszony előzékeny,
rá is írja, hogy törékeny!
Ezüst pehely zöldfaágon,
Ezer ima felhőágyon,
Karácsonynak éjszakáján
Kioson a ház ablakán.
Édesapám, te vagy nékem
A legkedvesebb földön s égen.
Hideg, hófödte űr uralkodik a tájon,
Hólepel húzódik a rezgő fákon,
Erdő sűrűjében daloló házikó,
Benne tűzfény, meleg, minden jó!
Köröttem végtelen árad.
A picinységnek átad
Kisebb rendű érzés.
Létezhet kedvező végzés?
A zene szárnyal égen s földön,
egy gyermek van most születőben.
Angyalok járják a földet,
s hirdetik a kisded születését.
Sötét éjjel csillagok ragyognak,
az égben angyalok mosolyognak.
Megszületett egy kicsi Gyermek,
Ki legnagyobb lesz mindenek felett.
Élő fenyőillat
lengi be az étert.
Viaszgyertya szaga
oszlat minden kételyt...
Pelyhesedik lelkem,
szállingózik szavam,
szeretet tündököl -
ragyogó színarany
Kíváncsi tekintettel fürkész az estfény,
huncut pillantása megigéz,
kertünk bársonyruhája, akár egy festmény,
minden szép emléket megidéz.
Úgy, mint az angyalok:
hófehér ruhában,
mennyei fények közt
üldögélve hárman,
fogjuk egymás kezét
nagy-nagy szeretettel,
csak a szemünk beszél,
érezzük: szó nem kell.
Ragyog a fán a fényfüzér,
Odakint a táj hófehér.
Jégvirág nő az ablakon,
Csillag díszeleg a csúcson.
Mivelhogy december 24
A születésem napja,
Ajándékot szívem
Már örömmel fogadna.
Az ablakon csillog egy jégvirág,
ünneplőbe öltöztek a fenyőfák.
Kint egy hóember áll, mosolyog a világra,
hópihék szállnak nagy répaorrára.