Karácsony este
Néztelek vers 1.
Néztelek. Lépcsőfeljáró alatt a téglafalnak dőltél.
Szép voltál a színtelen télben. Lengén, pőrén
remegett rajtad az otthon melege. Melléd kuporogtam,
mielőtt kihűlt volna mindaz, mit hoztál nekem.
Karácsony estéjén
Átjárja lelkemet
Családom szentélyén
A meleg szeretet...
Kíváncsi tekintettel fürkész az estfény,
huncut pillantása megigéz,
kertünk bársonyruhája, akár egy festmény,
minden szép emléket megidéz.
Bejgli illatos Karácsony estén
Oly` fehérbe öltözik a vidék.
Lassan a táj, olyan mint egy festmény:
Dél óta szállingóznak a pihék.
Feldíszített fenyőfa,
szeretet jelképe,
angyal tette ide a
szoba közepére.
Csendül a csengő, itt a karácsony.
Csillogó gömbök hintáznak az ágakon.
Nagy a sürgés-forgás, kész a sok finomság.
Halászlé, sült pulyka és az illatos mézeskalács.
Hófehér selyembe öltözött a táj,
jégcsipke tündököl fenyvesek hegyén,
csillagok fényében aranyló bűbáj,
hozzá szél komponál mennyei zenét.
Ha leszáll a csendes este,
s a fenyőkön gyertyák fénye gyúl,
a szívekbe áhítat költözik,
a világra a béke csöndje hull.
Feldíszítve karácsonyfa,
Csillognak a díszek rajta.
Csilingel a csengő hangja,
amott suhan már az angyal!
Gyertya lángja meg-meglobban
- mi lehet a csomagokban?
Várakoztunk mostanáig,
szép karácsony alkonyáig.
A sok gyermek mind örül,
díszes fácskát áll körül.
Állok a díszes fenyő alatt,
Rám kacsint egy szép kis pillanat.
Sosem láttam, sosem látom már,
Nézek utána, oly messze jár.
Karácsonyeste. Szent az este.
A tájat a hó kint hogy belepte.
S bent a jó melegben várunk, játszunk
remegő testtel, kíváncsi, nagy, tágra nyílt szemekkel.
Sétálok az utcán, lábam süpped a frissen esett hóba.
Nagy pelyhekben jön az utánpótlás,
Mint apró gyöngyszemek, csillogva hullanak a földre.
Az utcai lámpa fényében, mint sűrűn szövött függönyként tündökölnek.
Karácsony este
E pár sor jutott eszembe.
A szeretet költözik mindenki szívébe,
s összegyűjt egy kévébe.