Kapzsiság
Bárcsak hatalmas szárnyam lenne,
süvítve repülnék messze.
Lángban égő szikrát szórna rátok szemem, megállíthatatlanul perzselne dühös tekintetem.
Jönnétek, hogy elfogjatok.
Halálhörgés, jajgatás, fájdalom
Az egész világon.
Hibáztunk, isteneket játszunk.
Uralkodunk égen-földön, vízen, levegőn,
Állati és emberi életeken!
Milyen világot élünk mi ma?
Hogy többet ér egy karácsonyfa
Vagy egy városi kivilágítás,
Hogy mehessen a nagyzolás
A lét számoltuk épp, mit svájci vendég
bérlet gyanánt lakásunkért leperkált.
A pénzünket szomszédok irigyelték,
és úgy nézett ki, új ügyfél rezervált.
Ember az embert tapossa
Szívemben nincs harag,
a megbocsájtás él, hogy
ki s mikor, mit, kivel beszél,
az számomra mit sem ér!
Kapzsiság és gonoszság uralkodott,
Hit nélküli sötétség irányított.
Vitéz ment, mendegélt,
Majd egy kis faluba érve
Talált egy kis követ,
S bujtatta zsebébe.
Nézd, milyen az ember:
Kapzsi, gonosz, törtető,
gyújt aranyat, vagyont,
soha semmi sem elég.
Túl a kapzsiságon
Ti vízfesték illatú emberek,
kérlek, engem sose kövessetek.
Annyi színben vagytok a világban,
elkárhoztok mind a kapzsiságban.
Kutya beszél, pénz ugat!
Az ember a legbutább lény,
Mert feláldozza az egészségét
Csak azért, hogy pénzt keressen,
Hogy idővel újra egészséget vehessen.
Avagy, kinek nem blúza, ne vegye magára...
...És nem szeretlek téged, csak megjátszom magam.
Legyen sok-sok pénzed, s én vezetlek az orrodnál,
Új cipőért cserébe a képünket is posztolnám.
Wellhello nyomán
Üzenem az összes kedvencnek:
minden nap szívok, de nem unom,
míg nincs nálam szúnyog, meg Eunuk.
Megmutatom neked azt, hogy ki a trampli.
A metró léghuzata beszippant,
ünneptelen kietlenség a lépcső kövén.
Üresen bámulom a CIB bank
poszterét - ...kicsi vagyok én, majd megnövök én -
énekli mögöttem egy cérnahangocska,
mint valami elakadt, folyton ismétlő lemez.
Van elég könnyem, hogy tengert sírjak,
mikor a fájdalom szétszed, magamból így kiadjam.