Kaposvár
Éj elterül városon. Holdfény bujkál
Házak közt, szél nem süvít, most ő néma.
Városháza álmosabb a szokottnál.
Falaiban múlt maradandó nyoma.
Magyarország az én Hazám, Városom Kaposvár.
Kapos folyó két partján, Somogyi-dombság területén
Zselici lankái között, csodálatos környezetben
fekszik Szülőföldem, ide születtem, itt lakom én.
Ez az a kis város, ahol lakom.
Itt élek s már nem félek nagyon.
Nem uralkodik rajtam már a bűn.
Nem engedem - nem hagyom!
A szobádban, az ágyadon ülve Kaposváron
Leendő feleségemnek: Ritának
Egyedül ez a szoba olyan üres, a hangod sem hallom,
nincs itt nélküled semmi kedves,
a vízcsapot sem kell kinyitnom,
nincs egy vezeték sem, ami nedves.
Szenvedő gyermeknek könnyei hullnak,
Fájó gondolatai lassan múlnak,
Csendben emelem fel eme síró gyereket,
Félve fogja meg remegő kezemet.