Kapcsolat
Ma Hold mosolyog
Az égboltról mireánk -
Álmodj alatta.
az esti teázást
is megszokom lassan
a kívüled állás
visszacsatolatlan
lúgozott állapot
kockázat nélkül
apadok áradok
holdad kifelé hűl...
Az égen vékony sellak ragyog.
Egymástól bújunk külön paplanok
alá. Az idő ma is átlagos,
Szellő lengedez, lassan átlapoz
rajtunk. Néha föl-fölkavar,
és mint a tavalyi avar
Miért élnek nők a bolygón?
Mindenem imbolygón
Mozog a semmibe.
A négy testvér emlékére
Anyám volt. Az Édes, az Ágnes, az Ágica.
Úgy van előttem, ahogy utolsó éve kicsinyre gyúrta.
Csont-ritkult páncélján menekülő teste
csecsemőpózban kuporgott pihegve,
s elfért már pehelyből-párnáján.
Sokszor megfogadjuk,
hogy nem engedünk többé senkit közel a szívünkhöz,
mert már annyiszor megbántódott.
Annyiszor összetörték.
Esős ez az anyák napja,
Óriás vízcseppek hullnak arcomra,
Elfedik bánatos könnyeim,
Mely a hiányotok miatt hullik.
Van úgy, hogy a lélek kifordul magából...
"Elég egy pillantás, és észre sem veszed"!
Van úgy, hogy a szó csak kicsúszik a szádból,
és elég a hit, hogy tudd, minden rendben lesz.
...kigyomlált formában legyen
össz átlója derékszöge
rendezettként négyzetgyöke
Figyelsz? Csak tudni akartam,
mert én figyelek rád egészen,
mondom, ha kell, hogy "szegényem".
Csak ne beszéljek magamban,
az olyan magányos dolog,
meg hát nem is vagyok bolond.
Ismerlek, ahogy kezembe fekszel. Odatámaszkodsz.
Láttam azt, hogy elfáradsz egyszer meg már századszor.
A talonban tartott leányok nem érdemlik meg a sorsukat
A talonban tartott leányok
nem érdemlik meg a sorsukat.
Fura egy világban élünk
Kezünket szalag köti máshoz
Mégis van hogy elengedjük
Vajon még felvehetem? Hányszor?
mennyekbe pokolba
gyengéden mostoha
ámítás szerelem
kegyetlen kegyelem
akárhol alkalom
soha több akarom
szétfoszló remények
jönne már elkésett...
sosem írtál szerelmes verset, mondtad,
mégis minden múltbéli szavad
másokat éltető ódaként cseng fülemben...