Kapcsolat
Nem tudom, ki lettél,
Régen itt voltál, most eltűntél,
Fáj, nem is tudod, hogyan fáj,
Ez a folytonos, értelmetlen viszály.
Előttem egy fenséges doboz,
Kibontva ezer meg ezer darab.
Mely együtt egy óriási képet ad!
Sok kicsi alkotóelem rejlik benne,
Egy atom csak egy helyre megy be!
Csatába indult megint
a balga szív meg az ész,
beleremeg minden sejt,
mígnem a test elenyész.
Távolból sikoltó
Ködtömegek fénye
Úszik. Világkioltó
Szerepének vége.
Ujjaimmal megérintem selymes bőröd lágyan,
S szárnyra kel az öledbe burkolózott vágyam...
Már kihunyt fényekkel olvasod az esti mesét,
s a hercegnek sincs többé lova.
Mérgező, guruló dobozban utazik elém
csak muszájból, mert neki nincs hova.
eltakar a kudarc,
mit belém neveltél.
emlékszem a redőkre,
mikben engem szerettél
úgy, ahogy csak te tehetted,
úgy, hogy sose feledjelek.
Helyezkedés, új szemlélet,
Alakváltás szüntelen,
Biztonságát keresi
Mindenütt a becstelen.
Ma Hold mosolyog
Az égboltról mireánk -
Álmodj alatta.
az esti teázást
is megszokom lassan
a kívüled állás
visszacsatolatlan
lúgozott állapot
kockázat nélkül
apadok áradok
holdad kifelé hűl...
Az égen vékony sellak ragyog.
Egymástól bújunk külön paplanok
alá. Az idő ma is átlagos,
Szellő lengedez, lassan átlapoz
rajtunk. Néha föl-fölkavar,
és mint a tavalyi avar
Miért élnek nők a bolygón?
Mindenem imbolygón
Mozog a semmibe.
A négy testvér emlékére
Anyám volt. Az Édes, az Ágnes, az Ágica.
Úgy van előttem, ahogy utolsó éve kicsinyre gyúrta.
Csont-ritkult páncélján menekülő teste
csecsemőpózban kuporgott pihegve,
s elfért már pehelyből-párnáján.
Sokszor megfogadjuk,
hogy nem engedünk többé senkit közel a szívünkhöz,
mert már annyiszor megbántódott.
Annyiszor összetörték.
Esős ez az anyák napja,
Óriás vízcseppek hullnak arcomra,
Elfedik bánatos könnyeim,
Mely a hiányotok miatt hullik.