Kamasz
Belenézek a tükörbe és elszomorodom,
könnycsepp csurog végig az arcomon.
Kimondani is nagyon sok a koromat,
semmi sem csillapítja a bánatomat.
Felnőttem, és egyre rosszabb velem,
állandóan a szüleimmel veszekszem.
Az ellenőrzöm soha nem fényes,
jobb jegyekre nem vagyok képes.
Idefigyelj, de nagyon,
most mondom, ha akarom,
de csak akkor akarom,
ha idefigyelsz nagyon.
Gyermekfotón - ott is voltam -
észrevétlen álmom hoztam,
gombostűvel függesztettem,
pár emléket elvesztettem
Pattanásig feszült a családi kupaktanács szeme,
Fővő fejjel ült maga elé nézve a família feje:
Az első pattanás... a bőr serdülő serdülvénye,
A serdülés visszafordíthatatlan jele.
Voltam én is boldog gyerek,
boldog-boldogtalan kamasz...
Te fiatal, ki nyárutón
nem vágysz vissza iskoládba,
te dacos, napon barnuló,
anyuka szemfény csodája,
a tanulás nem árt soha,
s az élet ifjan így kerek,
hiszed, hogy sorsod mostoha,
elhiszem, hisz rég hittem ezt...
Jövünk-megyünk nap
mint nap, nem tudjuk mikor
jön a pillanat