Kaland
Ülök, s az unalom csendjét hallgatom.
A szürke hétköznapok bezárják tudatom,
s érezni vélem, ahogy elpusztul
sok gondolatom -
a vakságnak esnek áldozatul.
Autópálya késő esti zaja,
Olcsó kávé csalogató illata,
Pihenőhelyek élénk neonfénye,
S a telehold ezüstös büszkesége.
Hajh, XXI. század!
Kipusztulnék belőled,
mert benned élni gyalázat.
Amikor sötét éjeken csillámló holdfény ég,
érzem, ahogyan vár a végtelenség.
Borgőzös este után ébredek,
hukk, ezt most jobb, ha visszanyelem.
Durva lehetett a parti este,
nem tudok betölteni egyetlen egy jpeg-t sem.
...egy párra néz minden személy.
Forr a levegő, feszít a vágy,
felperzsel, mint a leghevesebb láz.
Úgy hívtam, hogy: "a kikötő".
(nem volt más, mint rissz-rossz stég)
lám, eltelt egy emberöltő,
s rég nincs meg már - nagyon rég...
Úttest előtt állj meg szépen,
ha a zebráig elértél.
Öreg házban öreg néni
férjével, ki nagymajtényi,
lábat áztat minden este,
a mesélő ott kileste.
Amikor eljön az este, és csendes az éj,
A családban mindenki aludni tér.
Semmi sem rezzen, senki sem moccan,
Ámde egy kis nesz jön valahonnan.
Meglepő kalandban volt részem a nyáron,
egy szép üdüléssel lepett meg a párom.
Repülőre ültünk, mentünk Angliába,
szerelmes lett fia egy szép lányba.
Spórolnám, fékezném, lopnám az időt,
bár senki nem kéri tőlem, hogy így legyen,
magamra húznék minden hegytetőt,
elbújni... diktálja ész és értelem
Eső után pocsolyafoltok
borítják a szürke járdát.
Nedvesek a letaglózott bokrok,
levelek és fák... mennyei áldás.
Felhő Tóni orrát fújja,
így trombitál nagyokat,
zörög az ég és villámlik,
elbújik a napocska.
Egyéjszakás kaland után - a nőnél
Hajam festem rézzel,
Most is érzem - nézel.