Jubileum
Kétszázadikra - Bicentenárium
Zöld réten piros pipacsok,
Felkiáltok halkan, itt vagyok!
Merengve lépkedek hosszasan,
Életem értelmét keresem lázasan.
Egy nem megvalósult évforduló nem megvalósult pohárköszöntője
Nagy nap ez a mai
Hiszen tíz éve már hogy hozzám az igaz szerelem eljött
Tíz éve hogy a szívemet
rabul ejtette szépséged és bensőd
Százötvenedikre
Ez a vers is igen hamar elérkezett,
Százötvenedik is megszületett!
Nem. Nincs még vége korántsem,
Jönnek még versek, azt hiszem!
Majd’ két éve történt egy szép téli napon,
Dobogókőn voltam lelkigyakorlaton.
Kápolnában ülve, mérhetetlen csendben,
Urammal a lelkem hálásan szállt fennen.
Tíz év iramlott el a kezdetek óta,
Hangozzék el tehát az ünnepi óda.
Nem is olyan régen vajh ki hitte volna,
Hogy élet költözik ismét Bogárzóba.
Ahová veled megyek,
üldöznek kérdő szemek:
veled ki ez a lány?
A szemük így kiabál...
Hiába is, de hiába...
Monarchiánk széthasadva,
S elsodornak egyre messzebb,
Végeknél is távolabbra
A kiömlő distanciák,
S ünnepély ez, ütlegelő
Ártér helyed ereimben,
Szertefoszlik a képzelet...
Két éve találtam szerencsére a poet-ra.
Még most sem tudom, hogy lett-e belőlem poéta.
Összesen száz versem, mely a poet-ban megjelent.
Ez majdhogynem hetente átlag egy verset jelent.
Száz - Centenárium
Milyen rövid és tömör,
Mögöttes értelem rég gyötör.
Leírva alig néhány betű... száz...
Belegondolva sokrétű ez a váz.
Állok a színpadon.
Millió fénysugár
csillogó szemembe
gyors utat talál.
Az ötvenedik
Ötvenedik versemet írom éppen,
Pár sort írok köszönetképpen!
Hű maradtam végig terveimhez,
Erőt, kitartást adtatok verseimhez!