Jövő
Indulnunk kell mindnyájunknak! Beérett a termés.
Nem csináljuk? Az számunkra, hidd el, végleg elvész!
Igyekezzünk, lassan üres rég használt raktárunk!
Nem tölti meg többé senki, hogyha másra várunk.
Családunk
Sokat gondolkodtam.
Azon, hogy milyen lesz a jövőnk.
Közösen vagy külön-külön.
Hibáztam... oké... de ez miért baj?
Eső nélkül sincs sohasem vihar!
Elvárják egy tökéletlen világban,
Ne találjak hibát rothadó virágban!
Gáncs nélküli hősök ma már nem születnek.
Dal csak azokról szól, kiket földbe tettek!
Történetnek vége. Régen Mennyben járnak,
nincs több megmentője felfordult világnak!
Mikor a látomásom a jövőbe kószál sokszor,
úgy gondolom hát, csodás, sok felhőtlen órát jósol,
közben érzelmesen a fohászom súgom a szélnek:
kísérjenek a szeretteim az úton, ha félek!
Szorong az ősz, már belesül a nyár,
hulló levelek álmukban mosolygók,
tolódó évszakok, guruló űrgolyók,
falsba fulladó, vörösen fénylő kvazár.
Ha picit úgy érzed, hogy most már tényleg elég,
Ha úgy érzed, hogy takarózol, a bőröd mégis még ég,
Ha azt érzed, hogy nincs már tovább előre,
Gondolj bátran szépekre, tavakra és mezőkre,
Ahol Te magad vagy, vagy vigyél valakit,
Fogjátok ki együtt a boldogságnak halait,
Kerüljetek szembe minden ellenszenvvel,
Próbáld a világot néha egy másik szemmel...
Tudta a tél, hogy újulás érkezik,
langgyá búsul a hideg roppanás,
tavasztündér nevetve vétkezik,
tél arcán könnycsepp az olvadás
Régi, szép emlékek felidézése
Volt olyan, ki ellenségem,
Az ok az én bő beszédem...
Titokzatos jövő
Múltam van már, nem is olyan rövid...
Lerágott csont már teljesen, tövig...
Ami volt, elmúlt, változtatni nem lehet,
Nem is akarok, ez ügyben ennyit tehetek.
Mert az idő az egyetlen igazi érték
Mindannyian álmodunk.
Mindig mást, mindig másként.
Valaki jót, valaki rosszat, melyből felébred,
valaki virraszt, mert nem jön rá az álom.
Babarózsa rózsaszín,
baba arcán rózsapír.
Arany fürtje lokniban...
Ma van március nyolc,
a nőnapot üljük,
ma az édes pezsgőt
jéghidegre hűtjük.
Ketyeg az óra, gyorsan múlnak a percek,
A szürke hétköznapok oly gyorsan telnek.
Agyamban poros emlékek peregnek,
Őrzöm még a jelent, de a múlton merengek.