Jövő
Téli álmát alussza az erdő,
zúzmara súlyától reccsen az ág,
ónos esőtől síkos a lejtő,
az utat falevelek borítják.
...Budapest sohasem álmos!
Folyik a Duna, folyik az élet,
Magával ragad a forgatag:
A metropolisz sohase lankad!
Fejemen egyszer majd megül a dér,
reszketeg lesz a kezem, és görcsös.
A lélek majd a múltba visszatér,
lesz ott egy idős,
színes és csodaszép gyümölcsös.
Mikor ott jártam, azon a közeli réten,
mezei virágok virultak kacagva,
fehérbe borult a föld, menyegzőre készült,
párját hívogatta a tavasz madara.
Holdsugár, Napsugár,
Zöldellő rétek,
Tenger és a kék ég,
Mind egy-egy csoda.
Csak szeretném megérteni,
miért olyan nehéz engem szeretni?!
Túl rossz vagyok, talán túl jó?
Hitem sodródik, mint magányos hajó.
Sok év után még itt vagyok,
most pedig mégis csak sírok.
A múltam elég gyötrelmes,
a jövőm látszik, fénymentes.
Ha én apa leszek, lesz egy szép gyermekem.
Mindegy, hogy fiú vagy lány, fő, hogy egészséges legyen.
Az első pár hónap lesz életem egyik legnehezebb időszaka,
De ott lesz a feleségem is, ki boldogan vár majd haza.
Életünk ideje az égi homokórán gyorsan lepereg,
Nem tudhatjuk, lesz-e még időnk változni és változtatni!
Milyen nyomokat hagyunk magunk után?
Minden gyermek külön csoda,
Kíváncsiak, mi micsoda,
Fontos nekik a figyelem,
Akkor jó, ha nincs fegyelem.
Képzeld el,
Képzeld el a semmit!
Ez lehetett a kezdet.
A semmiből élet lett.
Csalogat a végtelen
Még
Élnem
Kellene...
A kék madár
Lesz-e vendégem?
Ez a nap is elérkezett,
a múlt perc volt csupán,
eljött hát a búcsú,
s most állok tétován, sután.
Testemen selymes paplan,
Megvéd hidegben s fagyban.
Mégis reszketek és fázok,
Párom uTán kiabálok...!
hat igazgyöngy
nagyanyám
kék kötényében
mindig akadt pár morzsa
és jó szó... nekem