Jövő
A naplemente fénye
Tölti be reménnyel lelkem
Emberek szeméből már
Semmi örömöm nem lelem
Kimerítő szolgálat
A legtöbbnek az élet
Ám mégsem boldog a többség
Sokszor nyomja vállukat az élet...
elgurult csendélet-
narancs a lebukó
nap mit elcsennének
kócos felhőlurkók
hiába rejted holt
szíveden szurok
skorpió csillag hold
alatt halálhurok...
azt hiszem nem tudnálak már ugyanúgy
olyan öreguras fáradt trubadúr
lettél egy lefutott színdarab után
a kezed is ráncosabb azóta tán
mégis itt kuporogsz szívkuckómban
hiányba fásultan tilalmas szótlan...
Hívott az élet, hát útra
keltem: kihajóztam a dagállyal
kalandot keresni messzi tengeren -
de nem számoltam a vitorlákkal.
Titkos jel, melyet csak mi ismerünk,
Ketten tudjuk, mit jelent és nevetünk.
Csak bámulnak utánunk az emberek,
Hogyan lehetséges ilyen szintű szeretet?!
Szempár figyel némán,
Elmélázik éppen.
Lelkemben keres, tépáz,
Nyugodni nem képes.
Kérdéseim maradtak magamnak:
A kérdés, a sejtelem megmaradt.
Hogy részed legyen a földi Édenben,
Hát láss meg szépet s jót mindenben.
Eltűnt egy mosoly,
Eltűnt egy szép álom,
Eltévedt egy lélek,
Tévúton egy lábnyom
Tükörbe félve nézel,
Ökölbe szorított kézzel.
Folyton az megy a fejedben,
Hagyd abba, azonnal fejezd be!
Mit fújnak majd az őszi szelek,
honnan hoznak üzenetet,
mit visznek tovább,
mit hagynak, mit hagynak ránk?
Engedd meg, hogy olyan legyek,
Amilyet gyermekeim álmodnak meg!
Engedd meg, hogy olyat tegyek,
Amire büszke lehet minden gyerek!
Indulnunk kell mindnyájunknak! Beérett a termés.
Nem csináljuk? Az számunkra, hidd el, végleg elvész!
Igyekezzünk, lassan üres rég használt raktárunk!
Nem tölti meg többé senki, hogyha másra várunk.
Családunk
Sokat gondolkodtam.
Azon, hogy milyen lesz a jövőnk.
Közösen vagy külön-külön.
Hibáztam... oké... de ez miért baj?
Eső nélkül sincs sohasem vihar!
Elvárják egy tökéletlen világban,
Ne találjak hibát rothadó virágban!