Jövő
Magányos vonat visz tova,
Útja sem volt jó soha,
Célja is csak mostoha,
Így marad meg egymaga.
Menetelés, nem több ez éjszaka,
Időnként feldereng az éj szava,
Ki szemmel lát, az vakon megy,
Útja lesz ím, kopár hegy.
eltakar a kudarc,
mit belém neveltél.
emlékszem a redőkre,
mikben engem szerettél
úgy, ahogy csak te tehetted,
úgy, hogy sose feledjelek.
Fekete gőzös jár végtelen,
Állomást keres szüntelen,
Hol egy élet vétetik,
Mindig időben érkezik.
Vak voltam az elején,
Már homályosan látok,
Sötétség lehúzó ereje
Végleteket rám nyom.
Megérte-e, megéri-e megbízni benned,
megelőlegezett - meddig legyen - hiteled,
egyéjszakás kaland csupán veled az élet,
vagy holtunkig tesszük majd - egymásnak - a szépet?
Letűnt világ pusztulásakor
Szemek nyílnak mindenhol,
Nem késő ez ébredés,
Bátorság most oly kevés.
Asztalokon fazék lencse,
Kísérjen el a szerencse -
Ami rossz volt, elillanjon,
Derű soha el ne hagyjon!
Ingatag talaj
Minden vagyok a semmi ölén,
Valóságnak homályos köbén.
Rezeg a léc, mert rajta állok,
Megfontolva, remegve járok.
Minden lépésben benne a kudarc,
Mégsem állhatok, az élet egy harc!
Ketyeg az óra
Évek óta,
El-elhallgat hébe-hóba,
De sosem tér nyugovóra.
Elveszett a kép, a táj,
Nem találom magam már.
Múltba nézve keresem
Magamat, mégsem lelem.
A naplemente fénye
Tölti be reménnyel lelkem
Emberek szeméből már
Semmi örömöm nem lelem
Kimerítő szolgálat
A legtöbbnek az élet
Ám mégsem boldog a többség
Sokszor nyomja vállukat az élet...
elgurult csendélet-
narancs a lebukó
nap mit elcsennének
kócos felhőlurkók
hiába rejted holt
szíveden szurok
skorpió csillag hold
alatt halálhurok...