Jövő
Titokzatos jövő
Múltam van már, nem is olyan rövid...
Lerágott csont már teljesen, tövig...
Ami volt, elmúlt, változtatni nem lehet,
Nem is akarok, ez ügyben ennyit tehetek.
Mert az idő az egyetlen igazi érték
Mindannyian álmodunk.
Mindig mást, mindig másként.
Valaki jót, valaki rosszat, melyből felébred,
valaki virraszt, mert nem jön rá az álom.
Babarózsa rózsaszín,
baba arcán rózsapír.
Arany fürtje lokniban...
Ma van március nyolc,
a nőnapot üljük,
ma az édes pezsgőt
jéghidegre hűtjük.
Ketyeg az óra, gyorsan múlnak a percek,
A szürke hétköznapok oly gyorsan telnek.
Agyamban poros emlékek peregnek,
Őrzöm még a jelent, de a múlton merengek.
Egyedül egy sötét ösvényen
Mindenki járja a saját útját
Ki kinek zseblámpa kezében
Felfedi a jövőt jelent s múltját
Kopott síneken rohan az idő,
múltam porán hagy szürke nyomokat,
nincs megállás, cipeli sorsomat,
zakatol a vonat, vén végvivő.
Egy jobb jövőt hiszek neked,
talán te megéred,
még akkor is, ha sötét fellegek
gyűlnek most földön, égen.
Ha a virág kinyíl, tudatában van ennek?
Tudja, hogy kinyílt és értelme a szépségnek?
Változás. Ennyit érez. Ennyit tud.
Tovább? Túl sötét az út
Tudom, hogy kis szobám falához
Döntenél, és erősen meg is alázol,
Ha azt akarom.
21. század: nagy evolúció
Rengeteg lehetőség
Update: bunkókráció
Delete: emberiség
Szeretnék elrepülni,
Tiszta szavakhoz elszegődni,
Szeretettavakban megfürödni,
Édes csókodat megízlelni...
Mikor gyullad ki a fény
sötét, megalkuvó fejekben?
Mikor mondja a félelem, "elég!",
tűrtem már eleget,
egy a bőröm, felteszem
jelenemért, jövőmért
s majd múltamért,
fiamért, lányomért...
Megtörtént, amitől rettegtem, féltem.
Fűbe harapott az én kitartóbb énem.
Mert valaki kérdezett.
Így belém egy "mumus" érkezett.
Halálra rémültem, mert rám talált a hangulat,
Hogy keressem az igazi arcomat.
Mert mindenem belejajdul, ha hallgatom a hangomat,
Nem akarom hallani a gondomat.