Jónás
Állatkerti móka, csoda
száz éve már a pagoda,
mikor Jónás víziló hív,
zokog a fényben minden szív.
Vétkezem, mert emberi a lényem,
gyötrődve gyónok és közben nézem
a komor, kuszálódó füstöt az égen,
mi lelkem poraiból száll fel az éjben.
Állatkerti móka, csoda
száz éve már a pagoda,
mikor Jónás víziló hív,
zokog a fényben minden szív.
Vétkezem, mert emberi a lényem,
gyötrődve gyónok és közben nézem
a komor, kuszálódó füstöt az égen,
mi lelkem poraiból száll fel az éjben.