Jel
Az arcomon a mosoly csak annak jele sokszor,
Valahol valaki rám vár.
Egy másik helyen,
talán más időben.
S nem is sejti,
hogy én őreá várok
az éj sötétjében.
holt élettér
hol eltévedtél
tébolyból nincsenek
kijáratok csak a van
üresjárata az ismerős terep
vakvágány maraszt fiam
bekeretez kényszered...
Ha verset írsz, ne legyél sekélyes;
annak, ki szavaidra éhes...
Raimhol bensője
Tekintetem, mint a törékeny jég,
megfagyott könnycseppek,
tűz már nem ég.
Segíts nekem a múltat feledni,
sok gyötrő álmom hulljon szerteszét,
taníts meg, hogy kell a fényben járni,
és hallgatni az erdő lágy neszét.