Jég
Ma van március nyolc,
a nőnapot üljük,
ma az édes pezsgőt
jéghidegre hűtjük.
Szörnyű érzés fogott el,
Megint egy egyedüli reggel,
Nem kell nekem senki más,
Csak ő, az édes "mosolysrác"!
Úgy tűnik, a bárányfelhők már téli szállásukra vonultak,
És a mostani helyzet, hogy komor hófelhők erre vonulnak...
A könnyű, esti szél dúdolgatva havazást ígér... varjúknak?
Süvít a jeges szél, a fagy harap, havas, síkos rögökön egy nő halad.
Nehéz a lépte, pedig már letette terhét.
Vállán cipeli nehéz keresztjét.
Az ősz készen áll, nem tréfál,
Tájon innen s túl átsétál,
Gyűjti a kevés meleget,
A hidegnek készít helyet.
Ma jött meg a Télapó,
Nagy szakálla van, fehér, mint a hó,
Szép, piros a ruhája,
Puttonya az ajándékkosara.
Télapó nem is kopogtat, lovas szánnal érkezik,
Mivel a gyerekek várták, nyitott ajtó kinyílik.
Mosolyogva köszön, mondja, szervusztok, gyerekek,
Vártatok, sokféle ajándékot hoztam nektek.
Bárcsak most itt lehetne testközelben,
mint álmomban, társalogna.
Közelebb jöhetne, hogy átöleljen,
és a szemem felragyogna.
Áprily Lajos Ajánlás c. verse nyomán
Ne haragudj! A víz jeges volt,
A folyóvölgy nagyon sivár,
S a mező, hatalmas, veres folt,
Nem jöhetek többé ki már.
Nézd! Bioszféra pusztul,
föld, a víz szörnyen szennyezett!
Őserdeink pusztulnak,
fejsze jajgat, úgy kesereg!
Téren játszó szélben
visszaérkezett,
faggyá váló kékben
függ a tó felett.
Hidegnek ingujjban kívánjuk halálát
Télbúcsúztatás...
Így a tél végén
Már meghalatnánk a jeges környezetet.
Tavasz elején
Már inkább várnánk a nyári hévségeket...
Tizenhét hópehely
horgolt hósipkák
hegyláncain holdsugár
hintázik halkan
*
kósza szélmosoly
korcsolyázik a tavon -
télbe zárt idill
*...
A téli időjárásról
Változik a világ, ciklusos az idő,
Tél meg valahonnan hirtelen előjő!
Tél van, sehol egy virág már,
Elröppent az összes madár.
Kikeletre vár a világ,
A hegy ormán csak havat lát.