Játszótér
Vége van a szürke, fagyos időnek,
gólyák messzeségből visszarepülnek.
Minden zöld és színes, akármerre nézni,
meleg szeretettel teli évszakot érezni.
Játszóterem a fagyos, fekete föld,
ujjaimon végigcsorgó fájdalom,
jeges rémület szorítja torkomat,
a beszáradt sebeket tapogatom.
Bárcsak az lehetne, mint gyerekként,
És álmodoznánk úgy, mint rég,
Elhinnénk, hogy a világ jó és szép.
Mirci cica és az elveszett idő
Mirci cica tegnap délben
Elindult, hogy hazaérjen.
A Park mellett vitt el útja,
A zöld hinta odahúzta.
Szívinfarktusom eredményezte,
hogy ezerkilencszázkilencvennégyben
átestem egy szerencsés szívműtéten,
melyről elmélkedni kedvem lenne
Messzi tájban se látni egyebet,
Csak házat, sétáló embert.
Az utcákon csend, alig
Jár erre autó s ember.