Játék
Egy kislány óhaja
Szegény, árva gyerek vagyok,
nem szeretnek kicsik, nagyok.
Jézuskától azt kívánom,
ami legszebb a világon:
hozna nekem apát, anyát,
csokitortát, meleg szobát.
Távolból már nem vonz, mi kereshető.
Nem volt önkioldós fotónk, sem olcsó
ponyvánk, mely fiók mélyén feledhető,
de megülsz, mint kabát vállán a porhó.
Játszótársból nem elég egy,
legyen inkább három!
Ketten állnak két oldalra,
s te legyél a párom.
Válaszút küszöbére érkeztünk,
Ez lesz tán a mi végleges vesztünk,
Időnk ilyen sebesen nem fogyna,
Ha nem sohát mondok, hanem, hogy ma.
A szerelmet nem lehet elrontani
- mondják sokan,
S mint rózsaszirmok, esünk
magasztosan.
Szeretnéd, ha szeretnének,
szeretnéd, ha törődnének.
Szeretném, ha szerethetnék,
szeretném, ha törődhetnék.
Vissza-visszatérnek
elfeledett évek,
gyermeki énem újból rám talál.
"Gyí, paci, paripa,
ketten ülünk egy lóra";
Évike előre,
Apuka meg hátra.
Nyargalászunk,
hujjogatunk,
vidáman telik a napunk.
A játék a gyerekkor létjoga,
A csúszda, mászóka felső foka.
A fejlődés napi szükséglete,
A hintán szállás égi ígérete.
64 mező, 32 fehér s fekete,
Óriási csatának kezdete.
Megannyi bábu felsorakozva,
Egyik a másikat támogatva.
Óriáskerék
Óriás a
belvárosban,
Fehérvárunk
szíve dobban
Hinta-palinta
Gyermeknap van ma,
Ne légy rest... Talpra,
Vár, Janka s Blanka!