Játék
Csak játék, egy színdarab,
kezes, árnyas vagy zsinóros,
te játszod vagy veled játszanak,
oly mindegy, hogy veszed,
játszod, lejátszod az életed.
Nagymamaságom őszintén, és mégis boldogsággal!
Tudod, kicsi unokám,
kedvedet keresem,
mikor görbül kicsi szád,
bohócod leszek,
fintorgok meg mókázok,
ha kell, hajlongok neked,
meg is roppan derekam,
de újra megteszem.
Egyszer egy agyagos,
jókedvű, víg dalos,
formázott cserepet,
bögrét és egyebet,
korsót, nagy pocakost,
vagy karcsút, takarost,
- korsón a hasacska
vidáman kacag ma.
Pipacs-arcú, fürge napok,
forró-ajkú, locska percek
hamarjában tovatűntek,
zsenge álmok elröppentek...
Versenyen kívül mesélt haiku mesék csokorba szedve
havas hegyek közt
Szent Zen gong - rezegve zeng
mesél szép mesét
Hegygerinc hátán kecsesen táncol,
faágak között gyakran viháncol,
nyargal a réten, virágot szakajt,
sohasem ül le, hiába a pad.
Telnek, múlnak... évek.
Lassan múl` az élet.
Öregszik a család,
én is öregedek.
Biciklizünk a csapattal...
lemaradtam pár kanyarral;
út közepén egy varangy ül,
engem delejez groteszkül!
Mert minden a győzteseké!
Nem tudok hát róla most beszélni,
Így szívfájdalmam versbe öntöm ki.
Amin mi ketten keresztülmentünk,
Hogy gyerekekből felnőtteké lettünk.
Tárva volt a tündérkapu,
átléptem rajta én bátran,
amit láttam, az nem tabu,
mesélhetek róla másnak.
Kis folyónál kisfiúcska
ül, csak némán játszik a partjával.
Készül a nagy attrakció,
varázslatot főz a mágus!
Recseg, száll sok csillagszóró,
dolgozik az apparátus.
Narancssárga motorom az örömöm,
Nincs benne gép, lábaimmal löködöm,
Felpattanok a nyergére,
Gyorsan itt az utca vége...