Isten
Hmm... hányszor ígértem, hányszor fogadtam
Mindig beleestem, mindig kifakadtam
Mindig csodálkoztam, mindig értetlen voltam
Sose hallottam hangját: "Én megmondtam... "
Ugyanaz a helyzet, ugyanaz a hiba,
Ugyanaz az érzés, változatlan téma.
Sziporkázó, fénylő nap,
- milliónyi varázs! -
Rét, virágtól pompázó,
S rajt’ megannyi darázs.
Állok, ülök, alszom,
álmodom.
Minden ami most van
örökre meglesz,
valahol egy vitrinben
vagy az emlékeimben.
Láttam az Istent. Semmi volt.
Nem a szememmel láttam.
De úgy éreztem akkor ott:
végre hazataláltam.
Szép lelked bűnbe ha gázol:
az égből földig alázol -
mégis tőlem kéred az áldást.
Ma Isten, színes palettájáról,
A világos kék színnel töltötte meg az eget!
Gondolat
(1Mózes 2:7, 1Mózes 2:18)
Mikor megismertelek
láttam benned a
szikrázó fényt ,
sosem sejtett világok
ritka kincsét.
Mondá az Úr Mózesnek:
Fogózz dicsőségem trónusába, és úgy válaszolj...
Mégis létezem... minden reggel
Nem
nem öltöztem ünneplőbe
vasárnapi selyembe
nem mentem el hozzád
régen nem beszéltem veled
arcodat még soha sem láttam...