Isten
Ez a szilveszter más, merengő,
otthonodba ér, lépeget,
emlékeid közt felderengő
eddig eltöltött életed!
Adj lépést a lemaradóknak,
talán attól más lesz a holnap,
kik fáradtak és keseregnek,
várják érintését kezednek!
Vastag hótakaró borítja a tájat,
súlyuk alatt meghajolnak a faágak,
decemberi szél süvít,
karácsony jön megint.
Jóságos Teremtő Isten, akihez
fohászkodik minden keresztény ember.
Kérünk, hogy fordítsd felénk arcodat,
bár tudjuk, megérdemeljük haragodat.
Eljött kétezer-húsz
karácsony estéje,
vajon hogy világít
a szeretet fénye?
Rajtad múlik, hogyan tudsz szeretni.
Ha bánat ér, tudsz rajta nevetni?
Fürödsz-e a fénylő napsugárban?
Úszol-e a boldogság tavában?
Uram, tölts be egészen,
Fényed a szívemen át
A lelkemig elérjen,
Hozzá sötétség ne férjen.
Kócot túrt fürtömbe - megteremtett Isten,
lehelt belém eszmét, mindent, miben hittem...
...fésülöm a borzas tegnapot hajamból,
mindent, mit adhattam, nyújtottam magamból
Lehajtott fejjel
Úgy érzem, rossz korba születtem...
talán rossz szerepet vettem
le a fogasról, mikor
elindultam a Földre az Úrtól.
Fájó szegek a mestergerendában.
Skarlátmagányban fázó éjjelek.
"Ég a gyertya ég
El ne aludjék..."
A fény szent, Istentől áldott,
Mögötte az ember hazug, penészes, vásott.
Reggel felszállnak a fáradt ködök,
angyalok járnak ég és Föld között,
vasárnap novemberben!
Isten házába betér a lélek,
félve kérné a boldogabb létet,
imádság az emberben...
Nem lesznek most fényes utcai kirakatok,
Mégis szívemben lesz új fény, szép gondolatok.
Nem mehetek most Isten házába sem este,
De feloldozásomat másutt is keresve...
Olyan a világ most, mint egy nagy kolostor:
hideg, üres és félelemmel teli.