Isten
Forr a szív a rideg éjben,
Az igaz a szélben meg nem rezzen!
Áll, csak áll tettre készen!
mulandó gyermekálmokon
tort ül a törött cserép
a tyúkhúr a csalán...
Szemeid csillogásában vajon megtalálod önmagad
ha a valóság szent tükrébe nézel? Mondd, lenne-e szavad,
mikor a hit virágát az igazak örömből tapossák,
a szívbe víz kerül, az elme rémálmokat lát,
a lélek pedig ezért átvedlik ártatlanból harcossá?
Hidd el
Mindazok ellenére, amit
a Jóisten
gyermekként adott
nekem,
ha ma egészségem van...
A csemeték el lettek ültetve,
de nem álltak készen az életre.
Mind egy szálig el lettek tüntetve,
ilyen véget írtak a részedre.
Benned van az Isten, benned van a minden,
szívzuhatagban trónolsz temérdek kincsen.
Szíved a központ, megérzéseid tudás,
teremtő erőd szőttes, átokra áldás.
Vers egy emberhez, aki megváltoztatta a világot
Születtél, éltél s haltál értünk,
és mi téged "csak" arra kérünk...
Hallgasd meg a szív szavát,
Figyeld meg az érzelmek tavát,
Olykor csendes, olykor viharzik,
De mindig szól hozzád.
Ma bús magányomban elővettem
egy nagyra becsült költő írásait,
ő azt mondta, hogy mindennek
"csak a visszáját látjuk itt", hogy a test
elhasználva olyan, akár egy viharvert köpönyeg,
s ez "a világ is csak egy Isten-szőtte szőnyeg".
Hallok sírást, s könyörgést hoz a szél,
Egy anya mond imát,
S könyörögve kér!
Viharban a sötét fellegek,
Isten érzi, tönkremegy a Föld,
elindulnak régi kezdetek
ige szerint, mit a sors betölt...
...
Áldott fénnyel
ragyog a magasztos
Isteni szikra, ki szívünknek
oly csodás költészetvágyát fa-...
Valóság szomorú igazság
Némán állok a feszület előtt
jelenünk torzképeit megfestő
érzéseivel: Mit is ünnepelünk?
Teremtő Atyánk,
Kérünk téged, halld meg imánk!
Köszönjük neked e szép napunkat, drága húsvétunkat!
Mely napon visszaadta Szentlélekünk közénk Urunk Jézusunkat!
Ki kínnak kínját élte át keresztre feszítve érettünk,
S hogy általa mind irgalmat
S megbocsátást nyerhettünk!