Isten
Szomorúság
Nagypéntek igen fontos
a népnek.
Húsvéthétfőn
zengenek
imák az égnek,
de most, most
nincs templomi
ének...
Kezdetek kezdetén, abban az időben
A szó erejéből lett világunk.
Ezután az embert teremtetted meg Te:
Legyen ő, mint tulajdon képmásunk.
Véletlen vagy átok,
ezt most ki értheti,
valaki a vírust
mindig kiengedi?
Mária, Mária, szentséges rózsafa,
mondd, mégis mi lett volna, ha
Fiadat nem szögezik keresztre?
Isten egyformán szeretne
minden követ és élőt, mint így?
Mikor ősz lett a vasúti híd egén,
kilépett az utcára egy merész legény,
markában egy szál gyertyával lépdelt,
lángját lobogtatva Isten előtt térdelt.
Vírus - maradj otthon!
Mint egy gonosz boszorkány,
most itt botorkál,
s fekete fátylát térítette ki,
kérlek, most ne menj ki!
covid-19
Remény szikrájával, félelem
parazsával,
földi imák hangzatával
csak
remélni tudom, hogy lesz
feltámadás harmadnapon!
Álomvilág nem kell nekem,
nincs ott valódi szerelem.
Nálad nélkül bús az élet,
olyan, mint a végítélet.
A kövek kiáltanak, mert én hallgatok,
Szeretném elmondani, miért a sok szenvedés...
Fabula Viti et Vini
Midőn egykor Noé apánk bárkája partot lelt,
Az Ararát lejtőiről a nyár már elszelelt.
Ámult-bámult Noé, mily` dús, pazar a hegyvidék,
A mesés táj feledtette a folyók sík közét.
Piktorként viselkedett a villám,
Ezüst szemeit rám villantotta.
S feszes lábait görcsbe rántotta
Isten míves keze, ó, s egy hullám
Vágott torz arcába, ősz hajába.
Tizenkét év telt el
bánatban, örömben,
ragyog a szerelem
mindkettőnk szemében.
Üzenet a Don kanyarból
Kis falunkból elindultam
a messzi idegenbe,
könnyem hullott bánatomban
anyám két kezére.
Egyedül voltam,
Egyedül, kinek senkije sincsen,
Mikor váratlanul lehajolt hozzám
És átölelt az Isten.
És Isten már megada` a siker,
És lény már éli, öröm.
Búja hamar csendes
S váltja életöröm.