Isten
Egyszerű a versem,
benne jókívánság,
légy mindig boldog,
kerüljenek gondok.
Kutakat tisztítani kell,
azt mindig, folyton húzni, mert
nem jó, ha mindent szenny lep el,
ha nem buzog a hűs meder
Armageddon
Sas vagyok... sasmadár vagyok...
Ha repülök és elfáradok, vannak áramlatok,
Hagyom-e, hogy ez nekem segítsen?
Hogy fáradtság érzése nélkül továbbrepítsen...
Csend honolt az idő lábnyomán,
szürke füst szállt fel az égbe.
Vadhús illatát vitte tovább,
és kódolt mindent emlékeikbe.
Van egy nép,
Ki felöltötte már,
Hordja az ismertető jegyet,
Lecserélte régi ruháját,
Felöltötte a szeretetet.
Keresd a jelet.
Örülj, ha van, aki vigasztal, hisz van, kinek senkije sincsen,
családunk, barátunk, kedvesünk a minden...
Vigasztal, rendbe jön... nyugtatja a szívem...
Rendben lesz, ne aggódj... segítenél, hiszem...
Ki ad erőt továbbmenni?
Ki ad erőt levegőt venni?
Ki ad erőt... felkelni... enni?
Ki ad erőt továbbmenni...?
Élet vize!
Szomorú
Miért van a világon annyi háború?
Kérdi a sok-sok tiszta, fájó szív,
Az ember miért oly primitív?
Nincs válasz? Nagyon szomorú!
Pedig válaszol az Öregkorú.
valaki itt jár reszketve
őszi szélben halk sóhajtás
kifakult sárga levelek
ráncain rozsdás forradás
Futnak a házak,
Futnak a kertek.
Kattog a kerék.
Tűnnek a berkek.
Eljön majd az időm,
Isten tudja, mikor, hogy
többet a szemem
fel nem nyitom.
Októberi harmat,
lehullott a földre,
Aradon csak hallgat,
most már mindörökre,
talán szemből könny folyt,
vértanúk szavára,
vesztőhelyen vérfolt,
magyar bánatára!
70
Szülinap, kellemes bódulat,
pezsgő a fejemben jól mulat!
Megéltem immár a hetvenet,
örömöt jelent ez lelkemnek!
Magányos éjjelen,
mikor senki sincs velem,
reményt adj, Istenem,
hogy holnapom szebb legyen.
Mert vannak olyan gyarló lelkek,
Kik, ha benned örömre lelnek,
Kitalálnak nagy gonoszságot,
Így okozva neked bánatot!