Isten
Már rémek járnak mindenhol fejemben,
már rég nincs semmi helyén az eszemben.
Egy szebb világot akarok magamnak!
Egy szebb világot akarok magamnak,
mert elég már ebből a pusztulatból rég!
Tortúrákat ültettek be hamis szólamokba
és nyomorog a szív is, ahol nincs kenyér.
Megfáradt szív remeg az éjben
vakon, sötét, kietlen térben,
bánat végtelen karjában,
béklyó fájdalmas markában.
Hol van még a hó vége?
Kilógó zsebem végén.
Zimankó jege alá
bekuporodott kévén,
melytől nem füstöl a kémény.
A bölcsesség holléte
Bölcsesség, ó, bölcsesség, miért nem lelem arcodat?
Csak vívom egymás után e kegyetlen harcokat.
Egy gazdag hölgy,
kit hajtott az érdek.
Pénze rengeteg, kincse temérdek.
Bármit megtehet,
bármit megvehet.
Ifjonti hévvel hullottak rám hűlt reményeim
s az ellentmondás létemen új szintézisre lépett...
Zsidó ünnep volt a Pünkösd
az aratás ünnepe,
majd Sínai hegyi törvény
alakult ki belőle.
Pünkösdi királyság kertjében,
de annak is a szegletében
fehér kápolna áll, kicsiny
harangocska benne úgy kiabál.
Fény az égen
nagy sötétben
Szentlélekhez surran éppen!
Szentlélek emel
fel téged kegyelemmel
- hited megmentett.
Virágkehelyben,
folyómederben
érzed a titkát,
életed írd át!
Szentlélek jön el,
árad ki szélvésszel.
Lángnyelvek lobbannak,
oszlanak emlékkel.
Áradj ki, Szentlélek, baj van a világon,
hiába a kristály a bodzavirágon,
néha hull a zápor, Földnek könnye benne,
sok kesergő ember végül hazamenne!
Az alkony küszöbén
átsétált már a Nap,
elfáradt a világ,
fúj a szél bizalmat.