Isten
Kopogtatott hozzánk kedvesen az őszi szél.
Síri csendben elrévedve az elmúlásról mesél.
Hallgasd, mily szomorúan, ellágyulva beszél,
Rózsaillatú nyáréjszaka csak emlékeinkben él.
Túlcsordult homály, de lassú gondolat!
Gondolni nem szabad...
De sok édesanya
titkolja, hogy szenved,
szomorú vigasza
egyedül a gyermek.
Sárgult, rozsdás falevelek
ősszel, ha lehullnak a földre,
messze hordja az őszi szél
lassan, elvesznek a ködbe.
Élt egyszer egy kicsi legény,
szegény faluban lakott,
minden reggel imádsággal
kezdte el az új napot.
Közeleg az újév,
elröpült a régi,
Isten tetteimet
vajon számon kéri?
Hogyha mindig szépre, jóra vágysz,
akkor itt most bizton megtalálsz.
Csendben merengek a kis ablak előtt,
Látom, hogy szállja be a hó a háztetőt.
Tudja valaki, hogy honnan ered?
Vagy csak nézzük, ahogy mindent betemet?
"Mennyből az angyal lejött" - a Megváltó,
Égben választott, földi útmutató.
Végig-kísér, nézd, az isteni béke,
A Messiás vállalt, meggyőző érve.
Túlcsordult homály, de lassú gondolat!
Gondolni nem szabad...
November végén a lassú ködben
Suhogtak az angyalszárnyak
Lassú-lila adventfelleget hintettek
Égbekiáltó halk várakozást
Születni és továbbélni,
küzdeni s még remélni,
hinni azt, mi jó és eljön,
bízni, tenni s feleszmélni.
karakterek 2.
Nem bántam meg semmit, mit eddig megtettem,
takarítottam koszt, mocskot... és szerettem,
költöztettem sokat, magam is költöztem,
libát is tömtem, csirkét, sertést neveltem.
Boldog új évet! - szól szívbéli kívánságom,
Mit minden embernek - magamnak is - kívánom.
S tudom, csak egy aprócska óhaj, egy "sóhajtás",
Bennem - lelkemből, lelkedben - ered a hatás.