Isten
Koszorúk és krizantémok
gyűlnek ma a sírokon,
minden egyes emberszívben
felsajdul a fájdalom.
Miért akarom, hogy megértsenek engem?
Miért olyan fontos ez énnékem?
Álmodtam egy világot, mely talán sosem létezett,
nem szóltam, hallgattam, bárki bármit kérdezett.
Mikor rózsák nyíltak, lángra gyúlt fagyos szívem,
valós arcot öltött, mit gyermekként félve hittem.
Most újra közeleg
mindaz, mi fáj, hogy
ég majd sírodon az
a gyertyaláng!
Egy láng
izzott mélyen
a lelkemben,
ahogy a nyár
aranyló színekben...
Elillant a forró nyár,
Búcsú nélkül tovaszállt.
Ősz köszöntött a tájra,
A Nap nem süt már forrón,
De fénye most is aranyló!
Adj, Uram, tisztánlátást,
harc helyett tiszta áldást,
kenyér mellé friss vizet
s érdek nélküli hitet!
Költőnek lenni
A költőnek dolga, hogy
mozogjon a tolla!
Most vagyok a mostban
most már másik mostban
Mindig csak a most van
most vagyok a mostban
Gyengeség
Erőtlen erőddel küzdesz,
csüggedsz, mész és
hajtod mókuskereked.
Vékony dongalábad,
égbe nyúló ágad
sárguló almákat rejt,
almafám, drága,
szívem titkot sejt!
Az Életet kelti Életre.
Az Életem kelti fel végre.
MAGam nevelem MAGamnak,
A Család ÉLŐ ÉL(Ő)-ELEM-et haraphat.
Csapongó pelyhek hűtlen pilléi között
szívről-szívre szálltam, de már nem repülök.
Mi lehet a szikla titka?
Ki ezt tudja, igen ritka.
Nagy, méretes kődarab,
Tetején néha nedves kalap.
Az elvesztett hírnév, és az elvesztett barátok
A történet úgy kezdődött:
én voltam a központban.
Mindenki engem tisztelt,
a kiskirály sem élt jobban.