Író
Írok, az élőholt érzéseket papírra vetem,
magjaimat vetem el könyv-ültetvényeken.
Írok, hogy ami fájt egyszer tinta és papír legyen,
addig míg nem múlik, csak írok türelmesen.
Olvassuk, mert mind azt mondja:
Bízunk benne, ki ezt szólta.
Olvassuk és hisszük, mit mond,
De írója vajon ki volt?
újabb válogatás költeményeimből
Ma
otthon
mi lehet?
Hol várhat ránk
módos kikelet?
tudom, mivé nem kell lenni
Nem leszek író, mert nem hagyom magam.
Nem leszek festő, mert nem festem magam.
Most írom költeményem fiatal fiúként,
mikor olvasnak, lehet, már nem is élek.
Maradandót alkotnék a világ számára,
csak akkor érezném, hogy révbe érek.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Ember vagyok - de érdekel
a lírai én mindentudó magva!
Tekinteted a földön, de elmélyülten az égben,
Sétálsz egy helyben a mesédben.
Kipattansz magadból a fehér világba,
Vonalnyomokban vágtatsz a képzeleti árba.
- Valamikor réges-rég - mutatott a vén poéta
a mezőn szerteszét -, itt Szerelemvirágok nyíltak...
Ámor varázsszínében pompáztak, a Romantika
Múzsájának énekét hallgatták, megköszönvén: a
Szellők ringató táncát, a Felhők lágy esőcseppjét,
a hatalmas Természetnek szépség-létezésüket,
Nap és Hold örökké-forgó, vigyázó tekintetét,
Emberek hódoló csodálatát, álom-szívüknek...
Pennák hercege, jámbor jambusok embere, ébredj!...