Irigység
Éles szemek
Nem lehetsz te Isten más
életében, hogy parancsod
te megmondod, hogy is éljen
az ember, törődj sajátoddal, s
családod gondod lészen!
Már hatvan éve, hogy együtt élünk,
párommal szép idős kort remélünk...
Te voltál a példaképem,
És mint tudod, épp ekképpen
Nem vártam, hogy eltaszítasz,
Szeretettel nem vakítasz.
Ember az embert tapossa
Szívemben nincs harag,
a megbocsájtás él, hogy
ki s mikor, mit, kivel beszél,
az számomra mit sem ér!
Túl a kapzsiságon
Ti vízfesték illatú emberek,
kérlek, engem sose kövessetek.
Annyi színben vagytok a világban,
elkárhoztok mind a kapzsiságban.
Az élet és a lélek megrontója...
A pletyka sötét!
Félelem nélkül
Zöm hazugságot
Szül eredményül.
Ismét egy hónapnak vége lesz,
kísér a lágy zene és a dzsessz,
ragtimét hallgatni jó dolog,
lázasan kottákat rámolok.
...ha más is láthatja a kedvelt hölgyet.
Dicsekedne vele, más ne lássa meg,
nem tudja, mit tegyen, szíve megremeg.
Késői és talán hiábavaló szavak - a középkor "boszorkányaiért"
Nővéremnek, Helenának,
Egy bűne volt: az, hogy szép,
Akármerre akadt dolga,
Követte a férfinép...
Minden hajnalban kelni tortúra,
mert menni kell megint a melóba.
Irigylem az iskolásokat ilyenkor,
akkoriban nekem is sokkal jobb volt.
Száguldj el, rohanj el, kicsiny Tápió!
Lenéznek, leköpnek,
De ez csak provokáció,
Mert irigyelnek téged,
Hogy magad ura vagy,
Nem duzzadtál nagyra, de
Mégis folyó vagy.
Rossz szomszédság, török átok!
A szomszédnak lepcses szája,
Irigy neki fehér mája.
Pletykálkodik, rosszat mondd rád,
Te csak nézed... ezt a marhát!
Irigylem a lenge szellőt,
Mely andaloghat fülledt nyári éjszakán;
Irigylem a heves vihart,
Mely táncot lejthet tenger fodor-habján.
Addig-addig állok, amíg elszállnak az évek,
az álnok hétfő büntet, mert még nem érhet véget,
semmit se tehetek - csak mondogatom magamnak,
de ellenszegülök a meg nem értett szavaknak.