Imádlak
Kedvesem!
Ne keresd kottám.
Egy húron pendülünk már...
Szerettem, hogy vele kezdtem,
Hogy ölébe feledkeztem,
Örültem, hogy örülhettem,
Hogy a testét körülvettem.
Szerelem, szerelem,
7 betű, mégis egy értelem.
Nekem te vagy a mindenem, kedvesem,
Bárcsak éreznélek, bárcsak érintenélek.
Hóvirágok játszanak a szélben,
Szentjánosbogár világít a sötétben.
Remény útját napkorong fénye hatja át,
Haldokló holdfény talált talizmánt.
Elmentél... Hitegettél szép szavakkal, mégis elmentél,
Elhittem, hogy magaddal vinnél.
Most nem hagytál mást, csak a magányt,
Mert nem ölelhet téged a két karom át.
Igazi boldogság ért engemet,
Megtaláltam igaz szerelmemet,
Álom, mely akkor ott valóra vált...
Találkozik két szempár,
S kiegészítik egymást.
Ajkuk egy nap összeér,
S szerelem születék.
Virágba borulnak
lelkem erdői, mezői,
mikor Téged látlak.
Hangodat hallva
szárnyalok utánad.
Kicsi szívem érted dobban,
Ha két napig nem látlak meghalok nyomban.
Imádlak tiszta lelkemből,
Szeretlek tiszta szívemből
Örülök, hogy vagy nekem
Mert te vagy az életem.
Fojtogatja az ajkamat egy szó,
Elszédülök, mert elragad,
Pedig negédesen egyszerű,
Nem fenséges, nem gyönyörű,
Mégis vadul villan a hangsor,
Hisz egészében szívemből árad,
S ha holdsugaras éjszakában
Kimondanám egymagában...
Tiéd lett a szívem.
Odaadom, hogy lásd,
szüntelenül érted dobog,
s nem kíván már mást.
Én csak terád emlékszem, ki felfigyelt rám egy napon.
Én csak terád, azóta feledni sem hagyom.