Ima a hazáért
Uram, térdre borult a világ,
Hallod az összetört ember sikolyát?
Ne hagyj magunkra, Istenünk,
Csak te vagy reménységünk!
Édes hazánk, Kárpát-medence szívében.
Fájó, véres vihar süvít melletted.
Ínséges napok, füstfelhő remegtet,
s tengernyi bánat keseregtet.
Május 17-re
Mindenható Isten, hallgasd meg az imát,
Óvjad két kezeddel drága Norvégiát!
Sebzetten is küzdött, ám ereje véges,
Adj neki nyugalmat, erőt, békességet!
Isten... rúgd fenékbe a magyart,
hogy rájöjjön végre,
a mennyország és a pokol is
ott van a szívében.
Ó! Uram, nézz le kiválasztott Országodra,
és a benne lévő igaz Magyarokra.
Mentsd meg Nemzetem egységét,
add vissza összes elrabolt területét!
Uram, rabságba hajtott népedből
kiverték már az ősi imákat,
megrokkant vállán bohócként trónol
álszent kufár, a mágnás gyalázat
Békét hozna bár az égből szállott madár,
E gyönyörű országnak két népe kéri már!
Isten, kinek kezében van
minden nép és ország sorsa,
vesd irgalmas pillantásod
szépséges Magyar hazánkra!
Áldd meg, Isten, a Hazát!
Kárpát-medence legjavát!
Áldd meg, kérlek, szőleit,
gazdag szántóföldjeit,
kis falut, ahol él még a hagyomány:
a Magyar néptánc, a hímzés,
a népművészet itt adomány,
balatoni lángost...
Szelek szárnyán suhan, repül a gondolat,
Ezer éve viszi, hozza a gondokat.
Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben,
hallgasd meg a könyörgésem!
Nem magamért járulok ma Hozzád.
Védd meg, óvd meg a vén Európát!
Ments meg minket ó te nagy égi Isten,
mentsd meg nemzetünk létét itt lenn,
imánk száll hozzád gyakran, epedve,
vess egy pillantást gyarló gyermekedre!
Ezer sebtől jajong
a meggyötört lelke,
gazoknak hadától
vergődik a teste.
Vers a hazaszeretetről
Nincs a Földön más hely, mely gazdagabb nálad.
Hullámzik tengere színarany kalásznak.
Smaragdzöld legelő sok jószágot éltet,
Hegy ezüst patakja táplálja a földet.
Megéltünk már eddig
sok jót és sok rosszat.
Vajon mi lesz velünk?
A jövő mit hozhat?