Igazságtalanság
Ahol háború van, ott háború van
az utcákon, a városban, otthon és az álmokban,
a szívekben, minden keserű könnycseppben,
az anyai szemből azt kifacsaró, holt gyermekben,
ott háború van az árvákban, a hazugok szájában,
a provokációkban, a harcolni akarásban...
Erénye volt, hogy őszinte,
ám nem szerették cserébe.
Zenét forral síppal, dobbal,
Felveri a halk neszt.
Trappol már a rezesbanda,
Mi az, ami itt lesz?
Ártatlanok egészséges lelke most végveszélyben!
Vergődik az élet hamis vádak metsző ostora alatt.
Oszd meg és uralkodj! - ezt a receptet trükközik -
és a balgák sebzetten szűkölnek egymás köpete alatt.
Bukott társadalmunk
Szabadságot vár a raboktól,
Tiszteletet a lenézettektől,
Pénzt a szegényektől,
Egészséget a kimerültektől,
Életet a halottaktól.
Öntelt emberek közt
önzetlenül adni önmagad,
felismerni a rosszakarót,
a báránybőrbe bújt farkast.
Lauka Gusztáv (1818-1902) nyomán
Kussolj a sarokban szépen,
Hajtsd le fejed s csókolj kezet.
Ellágyul a táj. Olyan a világ,
Mint illatos édesség, amikor
Virágokra porcukoridill száll.
Azt hiszem, én más vagyok.
Lelkem húrjain garázdálkodok
és estebédre vár a kín,
mint e világ csonthalmazán a rím.
Törvénybe idézték
Az öreg vakondot.
A taláros urak
Előtt csak hunyorgott.
Magam keresve szét vagyok esve.
Hosszú az este, s nincs, aki fesse
szebbre a jövőt múltat feledve,
nincs, ki elrejtse, nincs, ki befedje.
Kezdetek kezdetén, abban az időben
A szó erejéből lett világunk.
Ezután az embert teremtetted meg Te:
Legyen ő, mint tulajdon képmásunk.
Mozivászon II.
Mérnöknek tanulok "A számolás jogán",
S "Mielőtt megismertelek" titeket, naivan hittem,
(Mint egy "Csinibaba")
Az igazságos elszámoltatásban...
Híres volt a mesemondó,
ki tévében a bemondó.
A meséje szólt a szívhez,
eljutott az minden címhez.
A halból lett rántott hús
Egy csalis horog megakadt a torkodon,
Én kiszedném, de ez már nem változtat a sorsodon.
Mondd, hová lett a káprázatos Medencéd,
S miért hagytad, hogy kifosszák a meseszép szelencéd?