Igazságtalanság
Lauka Gusztáv (1818-1902) nyomán
Kussolj a sarokban szépen,
Hajtsd le fejed s csókolj kezet.
Mozivászon II.
Mérnöknek tanulok "A számolás jogán",
S "Mielőtt megismertelek" titeket, naivan hittem,
(Mint egy "Csinibaba")
Az igazságos elszámoltatásban...
Nyolc éves voltam...
Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget,
És amit láttunk, az is sok volt, repülőgépeket.
Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt útirányuk...
Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk.
Ellágyul a táj. Olyan a világ,
Mint illatos édesség, amikor
Virágokra porcukoridill száll.
Híres volt a mesemondó,
ki tévében a bemondó.
A meséje szólt a szívhez,
eljutott az minden címhez.
Ha magányra vágysz, légy családanya
csak Istenben
Ha magányra vágysz, légy családanya.
Mindenki elmondja búját-bánatát;
A boltos morog, ha nincs elég apród,
A kutya is Tőled vár kaját.
A halból lett rántott hús
Egy csalis horog megakadt a torkodon,
Én kiszedném, de ez már nem változtat a sorsodon.
Mondd, hová lett a káprázatos Medencéd,
S miért hagytad, hogy kifosszák a meseszép szelencéd?
Az élet sokszor igazságtalan, s eléggé durva,
gyakran könyörgünk az Istennek térdre borulva.
Néha úgy érezzük, hogy ő is végleg elhagyott,
tán betelt a pohara, s a régi tervvel felhagyott.
gondolatok
rút fekete árnyas árnyak
ma még a falra firkálnak
belvárosi sikátorok
hiába kiált a torok
ódon házak golyó alatt
hullnak itt a ködös romok
nem találhatsz álló falat
csak a halál bűze maradt...
Messzire láttam árbockosárból, messzire néztem,
Mint marionett rángatózott a világ, miben éltem.
Én úgy... csak éltem, mint mások az anyaméhben,
Elhamvadtam később felnőtt életben... létben.
Azt hiszem, én más vagyok.
Lelkem húrjain garázdálkodok
és estebédre vár a kín,
mint e világ csonthalmazán a rím.
Tovább folytatódott
urak támadása,
unszolták a királyt:
Hunyadit ne szánja.
Csak talpnyaló tacskót tarts,
A komondor veszélyes,
Legyen szemed tüze fars,
Fehér foga mind éles.
Mert bús vagy, s mert bús vagyok,
a nap az arcomon halott,
a fekhely, a szék, az imakönyv várhat,
csak kérlek, ne gyötörd jó apámat!
Keresem az Északnyugati Átjárót,
Mint az életbeni egyetlen folyosót.
Kitörés lehetőségét, mint várkaput,
Mert ha nem találom meg, úgy kaput.