Időjárás
Az idő átfordította a naptár lapjait,
de kora reggel talán tél van még kicsit.
Meg-megáll a csend a fagyott faágakon,
megtörik rezgése a magas házakon.
Sok rét, ruha, néhány táska,
Kész vagyok az indulásra.
Sínen vonat zakatol,
Jobbra ott a Balaton!
Hegytetőkön szürke köd ül,
sítalpakon vad szél röpül,
fehér tájon szán csilingel,
a fenyőfák havas ingben.
Egy hideg délben
Esernyővel kezében
Ott sétált az utcán,
S egy perc múlva már várt rám...
Lassan elmúlik a nyár,
helyébe lép az ősz,
a forróságot felváltja
a rideg, zord idő.
Elmúlik a napsütés,
borús lesz az ég,
a természet is aludni tér.
Engemet a szellő is ölelget és csókolgat,
Én hárítanám, hogy még télikabátban vagyok.
Szellőt ez nem érdekli, vehemens, rohamozgat,
Én meg nem is tudom... ennyire érdekelt vagyok?
Esti égbolt szatén kékjén
Ragyognak a csillagok,
Domb tetején, erdő szélén
Őriznek egy házikót.
Már elindult az ősz, hallani halk lépteit,
Kicsit még bizonytalan, csak lassan közelít,
Megbújva a nap fedezékében lelapul,
Csendben várja, míg a nyár fénye egyre fakul.
Jő világvége?
Sötétszürke felhők gyülekeznek,
Hátborzongatók és ijesztőek.
Este van, - akár éjszaka lenne,
Madársereg szálldos fejvesztetten.
Nincsen most már egy darabban,
meghasadt az égi paplan.
A felhőből szálltak alá,
repültek, mint szabad madár.
Hegygerinc hátán kecsesen táncol,
faágak között gyakran viháncol,
nyargal a réten, virágot szakajt,
sohasem ül le, hiába a pad.
Zivatar Jankó
kemény és bátor,
erős a karja,
fákat korbácsol.
Szalai Zsuzsa versére
"Rügyet sikít a tél,
fentről egy lyuk tátong,"
tavasztündér kacér.
Téli maszkabálon