Humoros
Mi-ku-lás, Mi-ku-lás, mit rejt nekem zsákod?
Hadd nézzem, hadd nézzem - ne törj össze álmot!
Jó voltam, jó vagyok - nem kell nagy virgácsod -
és ha Krampusz keresne, senki sose látott.
Anya vagyok s feleség
- nekem ez most pont elég -,
nem foglalkozom én mással,
csak mi fontos, a családdal.
Ó, mily` sivár lenne ez a világ NŐk nélkül!
Értük szíved kiált, mert bizony szórakoztatóbb velük az élet
- még akkor is, ha netán a pokolba kéred
létezésük piciny szem morzsáját,
mikor rajtuk a rapli, és szemed már csillagokat lát.
Sokféle férfi él széles e világban,
elemezzünk párat nagyítva, vidáman.
Lehet pár olvasó, ki magára ismer,
de nem haragszik tán`, hiszen költőnőnk csak viccel.
Egy csöpp kanálnyi fűszer, porcukor,
bőséges tejszín és csurgatott méz,
vágytól duzzadt IQ-háton szőtt humor
szembogarat lőve, tüzelve néz.
Kertvárosban lakott a nagyi,
és a közelünkbe jött lakni.
Legfinomabb sütiket gyártja,
de mára átvette ezt a lánya.
Rögtönzések
Nagy teszkóban jártam,
sonkát-tojást láttam.
Nem kell nekem csokis nyuszi,
locsolásért jár két puszi.
Ő egy érett tökfej -
savanyodott képpel,
aki folyvást morog,
minduntalan zsémbel.
Istenem, úgy szeretnék egy informatikust!
Valami mérnökfélét, vagy humor-technikust.
Egy lélek-burkolót, CNC-esztergályost, lakatost,
szív-minősített hegesztőt, ki igen alapos.
Csak játékszer puha mancsod felém nyújtva,
mint aki vár tőlem valami becsességet,
pedig úgy adnám neked minden titkomat
ó, bárcsak sejtenéd, hogy érted most mit érzek.
Loccsantó (Locsolóvers szerelmeseknek)
Nem vagyok dúsgazdag párizsi nagykövet,
de érted megmozgatok hegyeket-völgyeket.