Humor
Így vesztem össze saját magammal a Poet-on
Egy nap ijedten vettem észre
épp a Poet-on legelészve,
visszavonták egy figyelőmet.
Már csak 82-en figyelnek!
A Mennynek boltozatján szépen
kéklett volt a frissen mázolt glazúr.
Szakállát pödörgeté vala egy hintaszékben,
és ekképpen morfondírozand` az Úr:
Meg lehetne előzni talán a bajt...
Körtefa ágán
lengedez árván,
billeg a körte,
fám tetején.
Egy bájos festményt készíttetek én az anyósról
emléknek, hiszen az kábé úgy megmaradandó
lesz majd épp az öröklétnek - legalábbis. A lényeg:
elmagyaráztam, mennyire jó az anyós, igazán s szép...
Balul sült el - félreléptem,
nem vigyáztam kellőképpen,
na, most aztán jól megjártam -
jobbom lett a két-ballábam
Szép szerelemben
alkot a szellem,
ám de szobámban
új csoda vár:
gyorsul a szív már,
csillog a szempár,
íze a számon,
vágtat a vágy.
Én inkább északi, jó boszorka lennék,
hogy ne orroljon rám a világmindenség,
seprűmmel cikáznék ide, aztán oda -
büszke lenne rám a Boszorkánytanoda
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Írta régen József Attila.
Van a sétány,
Már ott sétálsz,
Lépkedsz... lépés
Követ lépést.
Minden áron
Édes álmom,
gyöngyvirágom,
locsolni jöttem
kerékpáron.
Az utcán jöttem-mentem,
lányos házhoz bezörögtem,
ajtót nyitnak, permetezek,
kell a nedű mindenkinek.
Hiszi ember, igazában
nincsen folt vagy karcolat,
bízik abban, mint a mában,
nem érheti horzsolat.
Rég hallottam szép hangodat, Emma lelkem,
Ezért, ha felhívsz, nagy öröm lesz az nekem.
Bátorítalak hát e tettre, Cocácska,
Biz` még e késő órának is dacára.
De ismered húgod, s épp ezért tudhatod,
Ha másképp teszel, sem lesz ő haragosod.
Képzeld el,
Képzeld el a semmit!
Ez lehetett a kezdet.
A semmiből élet lett.
Elregélőm, hogy telt az én napom...
(3 soros-zárttükrös)
Tegnap nehéz nap volt, körbejártam a falut,
Ahol nem engedtek be, berúgtam a kaput...
Tegnap nehéz nap volt, körbejártam a falut.