Humor
Bosszankodás monológ
...Megnyílik az oldal.
Egyszerűbb ez valóban,
Mint írni a tollal?
Hamuban sült pogácsa vagyok, melyet szalamander sült.
Elődeim szénné égtek, kiket elfeledtek, s mind a talapzatra ült.
Értük hullott könnyeim miatt lettem ily hamvas,
de sületlenségeim miatt pöcköltél magamra hagyva,
így kiestem a presztízsből, majd szégyenemben elbújtam mélyen,
mélyen, a szobád egy ismeretlen zugába... mivel hát... féltem.
Közhírré tétetik, hogy mától
tilos a munka minden olyan
embernek, aki művészien tudja
kifejezni magát, mert az ihlet
az alapból nem adott.
Leszereltem kerekemet, mert meg kellett tennem,
Emellett meg cserje felett szedret szedtem csendben.
Megettem, de tenyeremet menten befestette,
Elnevettem gyermeklelkem, s merengtem felette.
Tudom, hogy most nem érted még, miről szól a fáma,
Támaszkodj hát nyugodtan csak az én logikámra -
S amíg mindent összerakok, légyszi, maradj csendben,
mert a kusza sorok között rendet kell még tennem...
Mek-mek-mek-mek, mekegek!
Elmondok egy esetet,
ami velem megesett...
Avagy: székely tehenek, ha beszélgetnek
Egyik tehén ezt szólotta: Búú!
Voltál te már néha szomorú?
Másik tehén válaszolt rá: Múú!
Nem voltam még sose szomorú!
Védelem fogaknak
Védelem betegségben
Agynak fülnek orrnak
Miket kínálnak nap mint nap
Szőke lennék, kék szemű,
kunságomban nem konok.
Lennék hűvös, egyszerű
- cseresznyeszáj, mi locsog.
Biciklizünk a csapattal...
lemaradtam pár kanyarral;
út közepén egy varangy ül,
engem delejez groteszkül!
Napsoroló
Hétfőn semmi se lehet,
Kedden kezdik a hetet...
Egy kis birka,
két kis birka,
és még jó pár
meg lett nyírva.
Rövidre lett
fazonítva!
Elindult a szarkaláb,
egyet-kettőt lépett
szeme körül az arcán
mutatott sok évet.
Nézd e csodás almát, száz forintért mérik!
De nem ám darabra, hiszen ez mind lédig.
Kilójáért kérnek, higgyétek el, ennyit!
Vitte is a melós, nem hagytak szemernyit!