Hullócsillag
"Itt kuksolok a szilvafák között,"
Lédús termések hullanak halkan,
Varjak kárognak tömött ág fölött,
Viaszhéjakon méhdongás harsan.
Én itt éltem,
A Földön jártam-kéltem;
Idevaló voltam,
De szívembe valami mást fogadtam.
Fényed felcsillan az ég közepén,
bár látnám ezt örökkön-örökké.
Valamikor még régen,
az éj sötétjében,
megláttam egy hullócsillagot.
Hullanak este a csillagok
nézem a fényüket, elsuhan
távoli életük, oktalan
tréfa ez, azt hiszem ott vagyok
éteri lázlapon s álmodom...
Hullócsillag siklik az égen,
oly kecsesen, szépen.
életemben
Nyáron, augusztusban, sötét égbolton,
tele csillagokkal bármerre nézek, már látom a csillagomat!
Végtelen mélységben sötét az ég,
titkos a menny, csendes a vidék,
ájul a csönd, megáll az utazó.
Égi jel tán` a fénnyel zuhanó?
Fényesen ragyog az augusztusi este.
Hullnak az "angyalok",
Csodaszép csillagok!
Boldogságot hozni bús lélekre, testre.
"Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent,"
Nekem hű bölcsőm a Balaton és a hegyek
Szeptemberi napfényben megcsillanó tája.
Szellőrózsa mézcseppjéből jöttem világra
S bízom, szirmai neszével alkonyodom el.
Nézem milyen gyönyörű az égboltozat,
Számolom, nézem a szép csillagokat.
Könnycsepp keletkezik a szememben,
Kérdem: miért nem vagy itt a közelemben?
Felnézek a fénylő égre,
A világ csúcsos tetejére.
Szemem keresi a csillagokat,
Szerencsére talál jó sokat!
Csillagok hullnak alá az égen,
Százával gyűlnek kívánságok éppen,
Nem kívánok én egyebet,
Csupán egyet, ha az teljesülhet!