Hópehely
Ezüsthold fénye hullt az én fámra,
hópehelycsipkés volt a ruhája.
Kint állt az utcán, bátor volt, erős,
nem hajolt meg egy villanydrót előtt.
Haikufüzér
tavasz tükrébe
nézve sima babaarc
tekint rám félve
Szél
ringat
zöld fenyőn
csillagfüzért -
csúcsán üstökös
Jöjj el hozzánk kedves Télapó!
Nagy pelyhekben hull már a hó,
Jöjj el hozzánk, kedves Télapó!
Rakd meg szánkód ajándékkal,
Díszítsd csak néhány virgáccsal.
Néha reszketek:
hógömbben pilinkézve
a sors kezében.
*
Megváltást remél
Isten szeretetében
hópehelynyi lét.
Gyémánt-könnyes jégvilággal
köszöntött be a karácsony,
pihe-puha hótakaró,
fehér bársony ült a tájon.
Puha ködpaplant ringat a táj,
Idill pihen cinkéknek fészkén,
Az erdő is elcsendesült már -
Holdfény ül tűlevelek szélén...
Hópehely született sokadmagával,
Áldást visznek az égből garmadával.
pelyhek légrevüje szeszélyes nász
hó-dunnán összetapadva...
Hópehelykristály, csillogó csoda,
tenyéren viszem, adnám már oda...
Csendben száll a lelkem,
mint a lágy szellő.
Simogatja arcodat
a hópehelyfelhő.
Csillagok táncát,
angyalok dalát
elhozza hozzád
hegycsúcsok ormán
aranyló sugár,
a megtisztulás.
Apró, pelyhes hópihécske útra kel a légben,
puhatolni szellők szárnyán, mi van a vidéken?
Nem ismert ő eddig semmit kint a nagyvilágból,
Északi-sark jégvidékén rossztól s jótól távol.
Tüllruhában egy hópihe
gyönyörű szép táncot járt,
az égből elszabadulva
tenyerembe beleszállt.
Felhívtam az utazási irodát
és a konyhatündér szolgálatot:
last minute ajánlanának valamit?
Az elhatározást tett követte,
becsomagoltam őt és magam is.