Hollandi
Ében éji bársonyba vont viharos tengeren
Szilaj hullámok zengik dalát a búnak,
Egy hol volt, hol nem volt elkárhozott vitorlásról,
Így szólt meséje a Bolygó Hollandinak.
Uram, kérlek, égi szemed
E földi teremtményre vessed,
E jelentéktelen porszemre,
Kit ítéltél a szenvedésre.