Hold
Lenn a tóban
elfogyóban,
karcsúan
nézi magát
a holdkorong
feldúltan,
hová lett a
gömb formája?
Barátságom a teliholddal
Telihold, telihold,
Földiek felett járó,
Fényességes telihold
Odakünn a sötétben karvalyok éneke
zengi, hogy az éj fekete, fekete.
A medence mélyülő tükrében
Tengerkék s türkiz színével
A Paradicsom arcképe mosolyog.
...erre dobban meg a szívem feleletül.
A zöldellő szemeiben kél fel a Hold,
lelkében napsugarak fénye zakatolt,
illata a friss szabadság és a mező,
bizony jóllakna vele minden éhező.
Ánizs-illat jár szunnyadó szobámban,
Lámpásom is csak egy szikrányit villan,
Odakint két kabóca zenél párban,
Míg a Hold tánca arcomról elillan.
Lelket érint a hajnal!
Az égen a Göncöl,
léptem setét, hajnali,
milliónyi csillaggal ballagni!
Kicsi gomba
hajlott szára
kókadozik
egymagába`.
Zafír szeme ugrándozik
őt-áhító ajkamon,
vágyaimban botladozik
minden éjen, hajnalon.
Elmesélek egy történetet egy réges-régi korból,
Hallgasd, és meríts hát egy kupával a borból...
"Itt kuksolok a szilvafák között,"
Lédús termések hullanak halkan,
Varjak kárognak tömött ág fölött,
Viaszhéjakon méhdongás harsan.
"A hűs Alkony beborít csöndes kékkel,"
Bronz virágpor leng napszítta bibéken.
Halk bogárzönge is szendereg lassan -
Szárnyillanás sem suhog a magasban.
Éjszaka kilábalsz a fövenyre
vacogó homokszem-sercegéssel,
áttetsző medúza-remegéssel.
Várni fog. Puha bársonyköpenybe
Csillagfény vetett rám keresztet,
csillagos hajad leereszted,
szívemre ragyogva leomlik,
szoknyádat felrántod a Holdig.
Táj
Oly kevés időm van mostanában
reggelente, hajnaltájt gyönyörködni
a tájban!
De minden apró kis új dolog,
s a szám mosolyog, mert tudom,
e röpke pillanat, s ezután
az esthajnalcsillag, mi erőt
s mosolyt ad!