Hóesés
Fáj az enyészet
Szemereg a hó,
Ez most a való.
Olyan csábító,
Szívet lágyító.
Csodás ez a fehér alkony,
Lassan haladok a havon.
Bámulom a naplementét,
Alkony nyeli föld peremét.
Kínai versformában...
Jégcsapok
Fürtökben csüngnek
Sorban az eresz alatt.
Fecskefészkek üresek,
Rég elköltöztek.
Úgy tűnik, a bárányfelhők már téli szállásukra vonultak,
És a mostani helyzet, hogy komor hófelhők erre vonulnak...
A könnyű, esti szél dúdolgatva havazást ígér... varjúknak?
Itt a tél
Csípős szél fújdogál, hozza a tél illatát,
Ködös hajnal dereng, nem látni nap sugarát.
Erdőt, mezőt s rétet szürke lepel befedte,
Fák könnye hull, lombjukat a szél tönkretette.
Az ősz készen áll, nem tréfál,
Tájon innen s túl átsétál,
Gyűjti a kevés meleget,
A hidegnek készít helyet.
Ma jött meg a Télapó,
Nagy szakálla van, fehér, mint a hó,
Szép, piros a ruhája,
Puttonya az ajándékkosara.
Télapó nem is kopogtat, lovas szánnal érkezik,
Mivel a gyerekek várták, nyitott ajtó kinyílik.
Mosolyogva köszön, mondja, szervusztok, gyerekek,
Vártatok, sokféle ajándékot hoztam nektek.
Hideg csendjében
Hallgatni hópelyheket...
Szellem melegség.
*
A napsugárzás
Ványadt, szegény, nincs meleg.
Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.
Hidegnek ingujjban kívánjuk halálát
Télbúcsúztatás...
Így a tél végén
Már meghalatnánk a jeges környezetet.
Tavasz elején
Már inkább várnánk a nyári hévségeket...
Álmosan nézett rám a hajnal,
narancsban, vörösben ébredt.
Gyufaszállal támasztotta ki
a szemét, míg fel nem éledt.
Fenn, a havas hegyoldalon
három hóangyal kacagott,
az egyikük önfeledten
piros sapkát próbálgatott.
Hóval, széllel érkezem,
Hideg jelenét érzem...
Szél zenél, tangó hallik,
Táncra kér, test már hajlik.