Hit
Történetem rólad szól ma, ember.
Rád olvasom minden bűnödet!
Ne szabadkozz. Nem érdemes, nem kell!
Megtagadtad igaz Istened.
Gyermekkori hittanóra:
Jézus szava tanít jóra.
Egy-egy tövis egy-egy bűnünk,
imádkozzunk, higgyünk, küzdjünk!
...fakeresztjén feszült teste,
hitvány tettek marták sebét,
minden ádáz kínját leste.
Elemeimre esek szét olykor
Atomjaira bontom a környezetem
Majd lehasadt részeim fulladnak
A tudattalan ijesztő mélységébe
Hogy akár csak egy aprócska
Lélekszilánkot is felhozhassak
Személyiségeim romjai közül
Ahol mocskos vágyaim időznek...
Egy jobb jövőt hiszek neked,
talán te megéred,
még akkor is, ha sötét fellegek
gyűlnek most földön, égen.
Nézz le rám, ó, hogy is hívják,
Nagyhatalmú, kit nem nevezek.
Zúdítsd rám bűneim súlyát,
A keresztem hadd vigyem el.
Jaj, de veszélyes eszköz ez a vers!
Olyan egyszerű, de mégis...
Nem vagyok "szentfazék"! Templomba sem járok.
Imáimat tán ti meg sem hallgatjátok?
Nekem csillagos ég alatt adott Isten oltárt,
az esti szél suttog felém igaz zsoltárt.
Vádolnak az éjszakák,
melyeken karja nyúlik
a nyálkás, belzebubi
múltnak, de bennem
megküzdünk ketten,
ha néha még szarvára
is tűz pokolbéli bikád.
Mint kósza szellem az időben barangolva,
suhanok világok közt valóságokon át.
Létezésem az öröklétre hangolva,
s nincs élő - se holt - aki engem lát.
Akárcsak a régi ősök,
Lehetnénk talán mi is hősök,
De a nép ezt nem így látta,
Nem indult el ettől a lába
Miért mondod, hogy nem érdekel,
Hogy ki mit gondol rólad?
Mikor én látom, ha lábad az utcára lép,
Tekinteted a földnek szegezed?
...Mit a szesz az emberre varázsol.
- Állítólag öröm,
Mit kifekve érzel a kövön.
Fölösleges ártalom,
Hogy másnap mindened fáj nagyon.
Csak jöttök és mentek.
Hangszereket a polcra tesztek.
Por lepi be az ecsetet.
Elvette a kedvetek.