Hit
A lélek biztosíték bennünk
Örök halhatatlanságra.
A test csak porhüvely, ahogyan
Magasra törő sas kalitkája.
Ha kérhetnék... egyszer szívem szerint valamit,
azt kérném, ne legyek nagyravágyó itt.
Magasabb szféra lakói,
Lélek fényének őrzői.
Küldetéssel születnek le
Anyagi síkú Földünkre.
Érzem, hogy ez a nap csodás lesz,
hisz a rigó is dallal ébresztett.
Mikor egy csillag felragyog az égen,
Csendül az ének egy szív rejtekében.
Mikor dal zeng az esőszitálásban,
Az égben angyalkórus kísér lágyan.
Szemeid csillogásában vajon megtalálod önmagad
ha a valóság szent tükrébe nézel? Mondd, lenne-e szavad,
mikor a hit virágát az igazak örömből tapossák,
a szívbe víz kerül, az elme rémálmokat lát,
a lélek pedig ezért átvedlik ártatlanból harcossá?
Légy erős, kit a vihar könnyedén
odébb nem taszíthat, mint ahogy ősszel,
vad szél által a fáról letépett
levelet; - Erőtlenül elveszel!
Benned van az Isten, benned van a minden,
szívzuhatagban trónolsz temérdek kincsen.
Szíved a központ, megérzéseid tudás,
teremtő erőd szőttes, átokra áldás.
Összetartozás
Érzés nem jön erőszak
Nyomán el, vesztett
Bizalom s hit csak lassan,
Tán sosem, támadhat fel.
Igen, Ő az, ki borúra örök derűt hozott
Egy nyárias napon, mikor megszülettél
Igen, Ő az, kiért szeretetem sosem kopott.
Szívem örök birtoklója csak Te lettél.
miként elhagyott kereszt
oly elesett lett bennem a hit
felszinre tör félelmem
köröttem bontja szárnyait
útszéli árok s egy időtlen kereszt
bádog Krisztus rajta megfeszitve
nem térdel senki hogy imát mondjon
rozsdás könnyeket nincs ki törölje...
Ha körülnézel ebben a felemás, lassan embernek
Élhetetlen világban, mit látsz magad körül?
Az emberek, mint az űzött vadak, hajszolják a
Boldogságot, kergetik, amíg csak össze nem rogynak.
Verset így még sosem kezdtem,
De: ma váratlanul bemerítkeztem.
Ha úgy érzed, hogy senki sem szeret...
Ha úgy érzed, hogy senki sem szeret,
én itt vagyok, itt vagyok Veled.
Együtt zord bérceken, sík sávokon át,
a vágyhoz kötöttség szűk, rácsos halmazán.