Hit
Mária, Mária, szentséges rózsafa,
mondd, mégis mi lett volna, ha
Fiadat nem szögezik keresztre?
Isten egyformán szeretne
minden követ és élőt, mint így?
Változás korszaka
Hé, te vírus, te ott lenn!
Mit hordasz a fejeden?
Azt hiszed, az korona?
Ki rakta azt fel oda?
Nincs kezdet, se vég
Annak, kinek minden Egy,
Ugyanaz’ kapu
Lezár egy létet, de egy
Másikat aztán elkezd.
Mikor holdszemedbe nézek,
Andalító éji képek
Fénylő csillámsoraiban
Most és mindig veled élek.
Álmok, vágyak a naplementében,
Táncoló gyerekek a virágzó réten,
Egy könnycsepp a szembe szökik,
A test lassan megöregszik.
Ima a betegség leküzdéséért
Szükség van imára, én bizony belátom.
Ki fent laksz a Mennyben, hallgasd meg fohászom!
Őszinte szavaim jó szándékkal küldöm,
egyenes gerinccel. Nem csavarom, csűröm!
Fény a sötétbe
Vágyik, az anyag durva
Közegébe, hogy
Megismerje önmagát,
Ereje s hite fokát.
Ki tudja, miért
kaptuk a vírust, s mikor
lesz végre vége.
Hinni kell a reményt, a jót,
Hinni kell a biztató szót,
Látni kell a kiút fényét,
Megtalálni lelki békénk.
Lett mindennapi rigmus,
Karanténban a világ.
Itt a koronavírus!
Lezárták Itáliát.
Túlértékelt értelem,
Semmiből lett hirtelen,
Világon az egyetlen,
Csak egy hús legyen.
Sok kincset rejt, mely nem fénylik,
Sok rosszat is, mely tán megrémít,
De miként tesz szolgálatot a nemes,
Attól függ, benne az ember mit keres.
Angyali üzenetek IV.
Miért oly jó a vakság?
Esküszöm, nem értem!
Gyújtok egy kis lámpást
a nagy-rideg sötétben...
Fehér őz pihen a tisztáson,
Figyelme mindig máson,
Folyton tart valahova,
Sehol nem marad nyoma.