Hazugság
Hé, Ember!
Mondd!
Ember vagy-e még?
Ember vagy-e még egy világban,
melyben magad is kárhozol?
...Vágyakozom, hogy lehessek valaki!
Hogy jól menjen a sorom!
Hogy elfogadjon a hazafi!
Kértem
Édes, fekete méreg járja át a lelkem,
kértem.
Kezdetben csábító ábránd volt csupán,
elhessegettem.
Anyám haknizik
Az emberek azt hiszik,
Hogy aki olvas pl krimit...
Akasztják a hóhért,
Akasztják a lelkem.
Hinni akartam
Az igaz szerelemben.
Fent az égen süt a nap
Forrón tűz sőt éget
Előre-hátra végtelen sivatag
Ahova a vándor épp betévedt
Magamnak
Egy személybe voltam mindig szerelmes, a szerelembe,
S nem a kiszemelt emberbe.
Őszintén be kell valljam,
Ha szerelmet hittem, szavakkal csaltam.
Hiszen bőrödön érzed,
borsódzik bele hátad,
hideg ráz, meg forróság önt el,
hiába hunyod szemed, ne lássad!
Mit ér a hang,
mely némaságba fullad,
mit ér a szó,
mely hazugságot hullat?
Elvakít téged a báj,
a véget nem érő varázs,
melyet talán
a sors nem neked szánt.
Nem marad már semmi, semmi...
sosem tudok jól szeretni -
Ó, Teremtőm, mit vétettem,
hogy kezed vetted rólam?
Most itt állok elveszetten,
hitem rendült a szóban.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Rajtad van, rád rakódott.
Húznád, tépnéd, ez nem én vagyok!
Hogy került rád, már nem tudod.
Rád ragasztották, vagy Te ragasztottad,
hogy vedd le az álarcodat.
...Mint vad, mely rám ront a ház mögül.
Tudod jól, hogy melletted álltam,
Kérted, de nem kapituláltam.
Északi égbolt,
Földi félhomály -
Szürkület van,
S egy újabb látomás.