Haza
Magyar vagyok, magyarnak születtem
Magyarul álmodom bárhol e világban,
Magyarul szól imám lelkem templomában.
Hívő magyar égbolt feszül ki felettem,
"Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,"...
A citrom egyre savanyúbb. Már nem érik,
inkább erjed csak, ám szagára, mint
koncra gyűlnek a csahos kutyák, s védik,
levét lefetyelik, akár a morfint.
Egy nap elmerengve néztem tova, szerte e tájra, szűkre szabott kis hazámra...
Ó, te drága szerelmem... Szülőföldem!
Mi oly szép és kedves énnekem,
mint fodros-foltos kötényű mozsár-énekem.
Eljött kétezer-húsz
karácsony estéje,
vajon hogy világít
a szeretet fénye?
Hollywood betűk helyett Tűztorony,
Látványnak meg egy öreg gőzmozdony.
Finom, hideg shake a nagy melegben,
Vaníliaillat a tömegben.
Szeretnék jól kialudva ébredni,
Tündöklő tavaszi reggelen,
A belvárosban kávét főzni...
Taníts meg, élet... vidámnak lenni,
Búskomoran nézem... a jelen arcodat.
Napjaid csak bajainkat zongorázza...
Keményen játszva a szegény hangokat.
Folyik az eső a nyakamon,
megáztam, nem is tagadom.
Vizes a hajam, az orrom, az ajkam,
beléd estem,
pedig nem akartam.
Vízilabdameccset nézek
Cardiffban
élőben Budapestről
az interneten.
A hunok királyának balladája
Nyugaton egy vadembernek tartották őt,
Pedig ő mutatott Európának erőt.
Gyalázták az erkölcstelen rómaiak,
Vesztes csaták után szórták rá átkaikat.
Ha egyszer még ez életben visszajössz,
tudnod kell, hogy vártunk rád nagyon,
ne szólj semmit, csak vedd le a kabátod,
s mosolyogj e buta kis dalon.
Összekulcsolom imára a kezem,
Édes Istenem, most legyél velem!
Óvd s védelmezd Magyar hazámat,
minden házat kerüljön el a bánat.
Magyar ember vagyok, egy csak a sok közül,
de a magyarságom adom majd örökül,
ezt a tiszta érzést sosem kell elnyomnom,
hangsúllyal, fennkölten mondandóm elmondom
elkezelt seben
géz lerázott lázmérő
százados holtpont
A szürke köz már nyomorát húzta,
És szenny áztatta nagy eszmék szavát,
Úri gőg kötött népeket gúzsba,
"sub rosa" hamisít demokráciát.