Haza
Ma még talán ápolgatjuk sebeinket,
Ám de holnap küzdeni hív az élet.
Keresztre feszítve, letörve várjuk...
Ha nem süt majd a nap, s
minden szép elmarad, és a végtelen
tüze elalszik, a lényeg akkor majd igazán látszik.
Elmehetnék, de hova is mennék,
hol más nyelvet beszélnek emberek,
nem értik az Ady Endre versét,
nem értik az Egyperceseket,
nem tudják, hogy mért szólnak harangok,
mért hisszük, a sorsunk mostoha,
mért nálunk a leglassúbb a himnusz,
a történelmünk annyira fura...
Udvarban egy nagy utazó,
Újra meg újra eldobható,
Rendítlenül járja útját,
Miközben leír egy karikát.
Egy anya levele a doni frontra
Drága Fiacskám!
Hála Istennek, hogy megkaptam az első leveled,
Nagyon megörültem. Elég rövidre sikeredett.
Sokat aggódtam miattad. Nem írod, hogy vagy?
Beteg voltál, megsebesültél? Most már jól vagy?
Felettetek: hol a halál lengeti zászlaját...
Levél a doni frontra férjemnek
Forrón szeretett Kedvesem!
Fogadd szívvel írt levelem!
Kismadár szárnyának suhogása,
tücsökhegedűnek muzsikája,
déli harangszó kongása,
szívem minden dobbanása.
Ha megszületik a Gondolat,
Kibontja szárnyát, és útra kél,
Rendet, reményt, szebb hazát ígér.
Felszáll a magas hegyek felé,
Lehajol a legmélyebb partra,
Részese lesz a mindennapoknak.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Jártamban-keltemben
szépsége elvarázsolta lelkemet.
Lágyan ringó búzamező,
új kalászát hozó, érlelő, hol
képzeletemben máris megjelentette a jövőt.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
...Ha Te fájsz, én is fájok,
örülsz, örül az én világom.
Temetsz, temetek én is,
Életet adsz, élek én is.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
A Mátra lábánál születtem én,
vallom bölcsőmet szeretve és büszkén.
Nem vágyódom el innen messze, túlra,
végigvezeti utamat a fel-, és majd leszállásra.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Hiszek én tebenned, édes hazám,
Magyar Nemzet őrangyala, vigyázz reánk!
Jók itt az emberek, tudom,
csupán megtévesztett a sok uralom.