Haza
"Néhány hitvány év miatt csak nem leszek szökevény."
Egyszer leszárad majd ez átkos csökevény,
s nemzetünk zászlaja büszkén lobog újra!
Népünk a szabadság illatát szippantsa.
Szívem ritmusa a haza jajszavát visszhangozza...
Kiégett lobogónk szívében az alkony,
hajthatatlan eszme dübörög a sarkon...
Aulich Lajos
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam..."
Vezettem csatákat, szabadságra vágytam!
Most az élettől is elvesztek a jogok.
Hogy jönnék én ahhoz, pálcát törjek érted?
Kétségbe mért vonjam több, mint ezer évet?
Hiteles források bár-csak lehetnének!
Akkor talán én is szentként tisztelnélek.
A pici szobámban érintenek a reggelek,
Egyedül vagyok, de nem is reszketek.
Köszönöm, hogy alhattam benned,
Meghálálom, csinálok neked rendet.
Itthon a szív
Édes hazám egy van, ez a szemernyi hely.
Itt vagyok egy házban, mi nem az enyém,
Hol az otthonom, ki tárt karokkal jön elém.
Mindenhol vagyok, de nem az igazi,
Egy fedél kell, mi ezt enyhítheti.
Ideszült jóanyám -
remény bölcsőjébe,
ez itt az én hazám
Kárpátok ölében
Mint ballagó vándor a füves pusztán,
Úgy lehajtom én is mostan a fejem,
S várom a vigaszt, mi nem jön tán ma,
Zsebembe rakom mind a két kezem.
Délutáni napfény
öleli a házat,
Édesanyám arcán
ráncot vet a bánat.
Ősi magyar földünk ismét nagy veszélyben!
Bosszúszomjas Henrik támad seregével.
András küldött futárt szép Lengyelországba,
- Béla, hű testvérem, térj vissza hazánkba. -
Megbízta jó öccsét ország védelmével,
támadó németet haddal űzze széjjel.
A költő embernek csapongó a lelke,
pattogó rímek közt születik meg verse.
Lánglelke örökké lerázza láncait,
mindennap kergeti feltörő vágyait.
Arany János nyomán
Mennek, mennek,
Egyre mennek,
Legjobbjai e nemzetnek.
Annyira akartam írni
szabadság szeléről,
hősöket ideidézni,
lássák, maradt hit belőlük!