Harmónia
Húsvét, 2018.
Sok
Virág
Mindenütt,
Húsvétnapját
Ma ünnepeljük.
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Mint az eső a ködben,
mint templom nagyváros zajában,
tollpihe fehér tél havában,
az ember rá-rádöbben,
holnap-talányba mind belevész.
Gyöngyházkagylóban ring a lelkem
Szelíd, hullámzó érzelmeken.
Legszebb a rózsa, ha nevelik,
legszebb a nő, hogyha szeretik.
Legszebb az ég, ha kéket színez,
legszebb a szó, ha szívet hímez.
Mi lenne, ha az emberek a fényt látnák,
Körülöttük a sötétséget elhagynák,
Mi lenne, ha pénz helyett mosolyt lopnál,
Élj meg minden percet, barátom, s ne tékozoljál.
Fázós hajnalon
lankás dombokon
alvó hóvirág
megmoccan,
fenn a bérceken
jég van, végtelen,
szellő muzsikál,
hó roppan.
Tovaszáll a nyári szellő hirtelen,
az ősz kopogtat, majd csendesen
ragyog megsárgult falevelekkel.
Patakhoz közel jártam,
szomorúan csak a földre néztem,
egy kis magányra, kikapcsolódásra vágytam,
felnéztem az ég felé,
ahol sok égi vándor repült éppen,
komótosan lépkedtem, s figyeltem a tájat.
Az egyik egy patak, a másik az erdő.
Az egyik a zápor, a másik egy ernyő.
Kérdezi tőlem a nyár zivatarja, a lányos, a langyos
békehozó, hogy vágyom-e máshova szerte e Földön -
szállni a felhőn szem horizontján túlra, ha hangos
gépem az éj tenyerébe bebújt. Míg másfele töltöm
napjait évnek, s ritka, ha járom városom útját,
otthon a hely már mind, ami porral lepte cipőmet.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Szárnyal, él a dal a zene útján,
nyitogat létem zegzugán, titkán,
repülök vele vakon és némán.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Valamikor hajdanán, a napnak hajnalán,
született egy kiscsikó ott, a csillagtanyán.
Cseperedett szépen és védettségben,
szabad volt ő a világmindenségben.
Álomvilág álomútján
- kivert kutya - ballagok.
Lelkem komor, ócska húrján
feltörnek e dallamok.
...azt, amiben kinyílhatok.
Az Idő és Tér végtelen,
ez Boldogság a négyzeten!