Harmónia
Jó a reggel, ha meghallod a csendben a madárdalt,
Mely észrevétlenül minden szépséget túlszárnyalt.
Jó a reggel, ha meglátod a vidám színben felkelő napot,
S a pillanatot megragadod, ezt a csodálatot.
Keressük meg belső útjainkat,
"Látogassuk"meg álmainkat,
Szép emlékeinket...
Forrongó felhők alkonyi tánca,
fénylő madarak bús-boldog násza,
égi kavalkád festi az örvényt,
más menedék nincs, tudja a törvényt:
csak együtt, csak össze, már sose szét,
így cselezed ki a vércse szemét.
Legszebb ruhádat vetted fel megint:
izzó vöröset s álmodósárgát -
szomjazó szemem ma is rád tekint,
de ölelésem hiába várnád.
De jó lenne nyári éjjel
ismeretlen tájra menni,
de jó volna nyári éjjel
sötét fűben megpihenni,
langyos patakvízbe lépni,
kavicsokon, kövön lépni,
fehér ruhát partra dobni,
patakvízben megmártózni...
(3 soros-zárttükrös)
Lelkünkben legyen nemes akarat,
Ismerve létet, tudom, nagy falat...
Lelkünkben legyen nemes akarat.
szívemben
Benne vagy a reggeli napsütésben,
a reggeli kávémban Te vagy a mézédes ébredés...
Oly sok év telik el, mire
felismerjük a virágok illatát,
párájuk harmatpontig ér,
és mint manna-cseppek,
szívünk repedéseit megtöltik
nektár tavakkal.
Réges-régi boldog gyermekévek...
Anyám végtelenül jó szívének
hálám. Jósága könnyet ejt bennem...
Akkor huszonhét volt, s most már hetven.
Vándor, ki magad is a magánnyal cimborálsz,
és tudva hiszed, hogy nincs remény, hogy fáj.
Hidd el, a magány lehet szép,
ha a szépre épül a gondolat,
a keserv elfogy, elmarad,
és megtisztul a ködös lét!
Pókhálón ring a jövendő,
szelíd szél lebben hallgatag.
Mi lesz velünk, ha vihar jő?
Jaj, rettegem, hogy elszakad!
Békésen csörgedez
Csendes hajnalon,
Tükrével álcázva
Siet nagyon.
Úgy várlak, Valaki.
Úgy szeretnélek, Valaki.
Karomban hordoználak,
Karomban tartanálak.
Havazik... most oly szép a táj - csend és béke -
rád gondolok, fesd be lelkem is fehérre...
tiszta szóval puha gyolcsba boríts engem -
téli álom szárnyán nyújtózó szerelmem...