Halottak napi ima
Mindenszentek alkonyán
A végtelen, sötét égbolton ezernyi csillag ragyog,
s a sírhalmokon színes mécsesek lángja lobog.
Fent, a csillagok között vannak ők már réges-rég,
rájuk emlékezik ma mindenki... aki él még.
Avarszőnyegen a halottak napján
(3 soros-zárttükrös)
Az avarszőnyeg alatt tán` melegszik a hideg hant,
A szomszéd sírnál egy kutya van, néha-néha vakkant...
Az avarszőnyeg alatt tán` melegszik a hideg hant?
Égnek a gyertyák,
kelnek emlékek:
Megvilágítják
a létet, nemlétet.
A sors könyvétől a sírkertig
Gyászt tükröz a kemény fedél,
éjfekete, vastag kötet,
selyempapír lapján megfér
megannyi név, ifjú s öreg.
Jó anyámat hívta Isten,
dér-csipkét fon sejtjeimben,
fájdalmat a hiányára -
nem tanított meg gyászára
A föld az Úr, a fagy-merev föld,
s egy fekete márványkereszt,
lehetett volna örökké zöld,
az elmúlás mégsem ereszt.
Millió csillag szikrát gyújt az égen,
Halottak napjára fényt hoznak élőkre
Ezernyi gyertyaláng világít a Földön...
Sírok között, hantok fölött
könyörgök,
óh, Uram!
Pogány szokás, újesztendő,
kelta népek hiedelme,
halott lelkek kísértenek
vándorlásuk holt országban
kihathat az e világra,
áldozatot meg kell adni
holtakat békéltetni
ezen az éjjelen...