Halhatatlan
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Szárnyal, él a dal a zene útján,
nyitogat létem zegzugán, titkán,
repülök vele vakon és némán.
halhatatlanul
Istenem. De jó lesz pár év múlva
visszatekinteni a régi, szép napokra!
Bárcsak ne öregednék,
akkor talán sosem félnék!
Lenne időm mindent elérni,
amit még annyira szeretnék.
Ajánlom szeretteimnek, akik már nem lehetnek velünk
Élők, s sorsukat beteljesítők
Örök találkozási pontja.
Jönnek hívők és nem hívők,
Kinek van erre gondja.
...körülötted a sok kereszt.
A temető a bús hidegben
csak visszahúz, és nem ereszt.
Még mielőtt
a világ elkezdődött,
ismertük egymást.
A SEMMI sem választott
el egymástól: EGYben
LÉTeztünk - s aztán
egységből születtünk
le a kétségbe...
...szívem egy bolygó, de rájöttem, lakhatatlan
ki elég erős túlélni, az sokat fog még szenvedni...
Öreg kezekből áradó tinta-erek:
Szelíd meséket mesélek neked...
Tóban tükröződő fákat,
Kiket itthagyott egy régi évszázad,
Vastag törzseket, kiket nem ér át kezed
- Tussal énekelt alakjuk nyeli a papíremlékezet -,
Lombok között átbújó kedves napvilágot,
Szellőben ringatózó mezei virágot...
Sötét, nyirkos hely hol élek; átkos ugar,
kemény fakoporsó és mocsok takar.
Hosszú álmomból felébredek egy éjjel,
vértől duzzadó testedet keresem szenvedéllyel.