Hálavers
Félelem nincsen már énvelem.
Féljek én bajoktól, avagy a végtől? Ugyan, nem!
Hiszen Te már mindened átadtad a kereszten...
Pattan a bimbó,
zöldül az ág,
májusi dalt zeng
fán a madár.
Uram, hálát adok azért,
hogy életre hívtál szereteteddel,
irgalmaddal és kegyelmeddel.
A lelki fejlődésemet emelni, tökéletesíteni.
Szeretnék hálát adni a rossz napokért,
mikor a remény vitorláit a bánat
tengerén már régóta nem találtam.
Szeretnék hálát adni az égető könnyekért,
melyeket titokban, némán csorgattam
lelkem mélységes mély kútjába.
Nagyanyám kisujját, Anyám édes ölét
El ne irigyelje tőlem a vaksötét.
Költőtársak s olvasóim, hálásan köszönöm néktek,
hogy itt álltok mellettem, mikor lelkemből vérzek.
Sorsom szele elrepített szülővárosomból,
azt reméltem, valóság lesz a vágyott álomból.
Munkával telt hosszú évek monoton peregtek,
törzsvendége lehettem csak Zalaegerszegnek.
Üdvözöllek, reggel! Simogass fényeddel.
Köszönöm, hogy élhetek, boldogan ébredek.
Ma csodás lesz a nap, az összes pillanat,
elfogadom, ami jön s ami elmarad.
Köszönöm az ébredésem,
köszönöm a létezésem,
köszönöm az egészségem,
minden egyes szívverésem,
hogy Földanyánk keblére születhettem.
Egy lelkesítő, szép feladat jutott nekem mára,
Szülinapi verset írok Neked lányom, Sára.
Összekapcsoltam hát a szívem s az ujjaim,
Elcsendesedtem s hallgatom legbelsőbb hangjaim.
Gyermekem, szólt hozzám az Úr:
Akarsz pillangószárnyakon röpülni?
Szálldosni virágról virágra?
Rámosolyogni a színes világra?
Fejet hajtok előtted, mert egy olyan ember vagy,
aki szívből segít másokon, engem ez nagyon meghat.
Azért ragadtam most tollat, hogy köszönetet mondjak,
de csak keresem a szavakat, nem tudom, mit mondjak.
Legyen áldott minden nap,
mit eddig megkaphattam.
Legyen áldott minden hang,
mit jósággal kimondhattam.
Új kenyér
Amit a szorgos gazda vet,
Eső áztatja,
Nap neveli
Névnapodra
Beh jó lesz köszönteni neve napján
Oly kedves lányt, ki csalogánydalú!
Lelkem csak erre várt, eddig aludt.
Drága vagy, mint hideg napon a láng