Gyermekvers
Az egérke gondolt nagyot,
elmegy, itt hagy csapot-papot.
Vackán kívül mást nem látott,
megnézi a nagyvilágot.
Élt egy kecske, színe barna.
Nincs kalapja, csak két szarva.
Szőr borítja, nincs kabátja,
viszont van egy jó barátja.
Díszbe öltözött a páva,
csodálatos a ruhája.
Tollazatát szétteríti.
Tükörbe néz, tetszik neki.
Sétált csacsi és a medve,
ám csacsinak nincs jó kedve.
Jött a róka és a csóka
nagy vidáman, jót dalolva.
Nagyra nőtt a télen
nyulacskánk, oly vidáman
várta a tavaszt, hogy hamar
a rétre is szaladt.
A macska nem talált tejet.
Mi az, hogy ő most nem ehet?
Elege volt már belőle,
megy inkább a legelőre.
Zöld mezőn,
kerek réten
s a távoli erdőségen
tojást fest a
nyuszik hada,
Jézust várják
hétfőn haza!
A virágos rét szélén
Bambi, Borz és Bogyócska
készül már a húsvétra!
Mikulás bácsi, mit is mondhatnék,
Jó gyerekként telt el minden hét!
Kis csizmám, ígérem fényes lesz,
Hisz ilyenkor mindnyájunk tesz-vesz!
Nőtt a szárnya alá való,
hát fogyózott a kisrigó.
Ma nem eszek én gabonát,
bámulhat hát a nagyvilág.
Erdő szélén három
kicsi bokor arról beszélt,
a nyuszi hozzájuk betért!
Odakint, a tágas pusztán
apró pocok bolyongott.
Nem találja lakát, az ám!
Ki látott ily bolondot?
Tudtátok azt, hogy az én
anyukám is nő?
Ha beteg vagyok, ápol,
tudd, erős és hős!
- Mi a fene mászik itten?
Ilyen állat talán nincsen.
Úgy néz ki, mint egy űrlakó,
a kinézete rendhagyó!
Bál van ma az erdőben,
répák sülnek a sütőben.
Lesz itt sok finom falat,
annyi van, hogy meg is marad.