Gyermekkori emlék
Gyermekkorom... te bohókás, rózsaszínű álomvilág,
minden szépet csodának tekintő, örök kíváncsiság.
Amikor még az őszinteségemért nem gúnyoltak ki,
álmaimat és vágyaimat nem kellett takargatni.
Az én apám!
Egy sírban, jelölt fejtáblával,
szívem összes haragjával,
repedt lelkem bánatával,
ismeretlen érzés, apai
gyengeség, ölelés, szeretet
vádjával, nem tudom, biz`
nem tudom, milyen az,
mikor apa szeret, s van veled...
Néztük, hogy a postás mit hoz.
Hurrá! Hisz` ez kartondoboz!
Mami küldte téli alma
volt benne, de nem tartalma
Az volt ám az alkalom!
Similabda, luftballon,
fehér vászon végszámra,
szalag lányka hajába
Kis falusi, sáros utca,
ha eső nem esne, még
most is porozna.
Porosodott emlék a múltam, ám
az emlék még most is eleven kép.
Versek a mélyből
Tíz évesen a kertem ültetem,
Anyám dolgozik,
apám kocsmában vedel.
Múltak az évek...
Láng nem lobbant tortán,
egy év ismét elszaladt.
Szülői szív hálát ad
a súlyos kereszt alatt.
Gondolatban sokszor bejárom a rétet,
hol Juci és Manci csendesen legelget,
Tigris kutya szaladgál a lábuk előtt,
rúgnak egyet, aztán tovább legelésznek.
Verset írok, ha felkelek,
Életemen elmerengek,
Milyen is volt az életem?
Lesz-e, kinek elmeséljem?
Gyermekként nem tellett babára,
Nem is vágytam én úri cicomára,
Kertünk végében, orgonabokorban,
Kis házat csináltam, mindenféle lommal.
Ahol én születtem, egy kis falu, és Üllés a neve,
Még ma is itt élek, sok kedves emlékem köt ide...
Felnőttként néha megrohannak,
szívemre annyi szépet hoznak
gyermekkorom képei,
álmai és meséi.
Gyermekkori emlék 2 - A tóparton
Öreg szuvas viskó őszült lenn a parton
Mely mindig mosolyra derítette arcom
Nyögött alattunk az apró, poros ladik
elmerültem a hűs tengervízben nyakig
Édesanyám haját bús passzátszél fújta
S zendült a gitárom nemesacél húrja
Gyermekszívem hangos dibi-dobogása
Az édesvizű patak puha csobogása...
Dereng mintha látnám
Hogy kinn az utcán árván
Játszottam a porban
Úgy öt-hat éves korban
Lehettem, szerettem,
De mára sokat feledtem.
Ott, hol a Berettyó összefut az Érrel,
Ahol a napsugár tömött kalászt érlel,
Egy kicsiny faluban a román határnál,
Ahol a vadrózsa szebb a rózsafánál,
Ahonnan látszik a félegyházi torony;
Ott töltöttem én el zsenge gyermekkorom.