Gyermekkori emlék
Egykoron e ház, e kert volt a világ.
Életed itt sarjadt kikeletbe.
Kalandra
szépfüvű völgy
kökörcsin-harangjai hívtak,
királyi kút ere
nevetett
kertekből ki-kilesve.
Nagyanyám kisujját, Anyám édes ölét
El ne irigyelje tőlem a vaksötét.
még közelg a tisztafényes ötödike este
kisgyermekkorom...
Akár a lágy tavaszi szél,
Suhannak el elmémben;
Időnként egy-egy szép
Emlékképnél,
Melyet a rohanó idő
Aranyba keretezett
A múltból, megáll:
Feleleveníti előttem...
Gyermekkor
Keresem gyermekkorom "kávéízét",
emberekbe vetett hitét,
a fordítható láncos hintát,
terítőn a keresztszemes mintát.
Falu szélén takaros ház,
nádfedeles, tornácos...
Kapu mellett nagy nyárfa állt,
ezüstlevéllel lombos.
Óh, gyermekkor! Régmúlt és gondtalan,
Gyermekmosolytól zengő, csintalan!
Óvoda, vidám énekek s arcok,
Pöttyös ruhák, kockás ingek, táncok,
Pattanó labda, hinta, bújócska,
Soha ki nem fáradó fogócska,
Mintha csak most éltelek volna meg.
Nem maradt más nekem, csupán az emlékek.
Gondtalan gyermekkor, csodás ifjú évek.
Drága édesanyám, jaj, de sokszor féltett,
bizony be kell látnom, önmagamtól védett.
Volt egyszer rég egy életem,
Nyugodt, vidám, de jó nekem.
Pici lányként egy kis tanyán
Vigyázott rám édesanyám.
Angyal szállt a kis házunkba karácsonynak éjjelén,
Nem szólt semmit, némán ült a karácsonyfánk tetején.
Csöpp kis angyal, csöpp szárnyával, finom cukorillattal,
Szőke, fürtös hajacskával, édes babaalkattal.
Gyermekkori emlék 2 - A tóparton
Öreg szuvas viskó őszült lenn a parton
Mely mindig mosolyra derítette arcom
Nyögött alattunk az apró, poros ladik
elmerültem a hűs tengervízben nyakig
Édesanyám haját bús passzátszél fújta
S zendült a gitárom nemesacél húrja
Gyermekszívem hangos dibi-dobogása
Az édesvizű patak puha csobogása...
Dereng mintha látnám
Hogy kinn az utcán árván
Játszottam a porban
Úgy öt-hat éves korban
Lehettem, szerettem,
De mára sokat feledtem.
Eltévedt s mára elveszett, árva-szép gyermekkorom
Emlékeimben úgy élsz, mint azt ím elbeszélem:
Még oly kicsinyke, boldog-gondtalan voltam akkor,
de mégis mindennél jobban szomjúhoztalak,
s te édes-lágy, édeni gyöngédséggel fogtad
megfáradt vénülő kezeddel kezemet...
Ajándékunk a gyermek
Gyermekkoromban
pajtásaimmal sokat játszottam.
Háborús évek,
a családok szegénységben éltek.
Emlékszel te... ki olvasod?
Nyár volt, forrón tűzött a nap.
Mi mezítláb rúgtuk a port.
Izzott a kő talpunk alatt.