Gyermekkor
Egykoron e ház, e kert volt a világ.
Életed itt sarjadt kikeletbe.
Kalandra
szépfüvű völgy
kökörcsin-harangjai hívtak,
királyi kút ere
nevetett
kertekből ki-kilesve.
Hív a régi ház, ahol felnőttem,
ahol szép gyermekkorom töltöttem.
Ez itt a házunk, ez itt a rét,
ez itt magas fűben margarét`,
ez itt a meggyfa, ez itt akác,
ez itt a rejtek, hol megtalálsz,
ez diófa, fészket ringató,
ez szélfodros szoknyában a tó,
madárhang ez itt, meg napsugár,
virágkehelyben egy kis bogár...
Gyermekkor
Keresem gyermekkorom "kávéízét",
emberekbe vetett hitét,
a fordítható láncos hintát,
terítőn a keresztszemes mintát.
Szeptember végén
Anyám erkélyén
Állok s nézelődöm,
Itt élt sok elődöm.
Régen
Én még kútról hordtam a vizet,
nem gallont vettem, tízet.
Három hatvanért hoztam kenyeret,
s fillérekért kiflit, meleget.
Mikor még kisbaba vagyok,
aranyosan fekszem,
félév után már haladok,
mászó baba lettem...
Ines-ke, az unokám,
ő a legfiatalabb,
ha velem van, naphosszat
rajtam csüng a kis csacska.
Nagyapámnak volt két lova,
Csillag meg a Lenke,
kanalas kút friss vizéből
ittak reggel, este.
Gyermekként még imádtam játszani
- és felnőttként sem vetem meg a jót -
de amit egy közösség egy emberrel tud művelni,
az sokszor még ma is szívembe fojtja a szót.
Mondd, ki vagyok...?
Csak Isten tudja, de ő biztosan.
Ahogy létvonatom száguld, vesztembe
úgy rohan. Ettől még nem lesz vesztes,
ez az "all in" játszma... ébresztőm zeng:
most kell, élj, most merj, még játssz ma!
Benned a gyermekkor festett, kék egével
színei feltűnnek képzelet hevével,
néha távolodik, akkor rajzolsz újat,
szépítve jelened, erősítve múltad!
Benned él a végtelen
színes életképeken
gyermekkorod kékjével,
megérint a békével!
mulandó gyermekálmokon
tort ül a törött cserép
a tyúkhúr a csalán...