Gyermeki szeretet
Tenyeremben hordom a sorsom;
Pár kusza vonal az egész.
Télapó, te fehér szakállas, szarvasszánon utazó!
Télapó, Te gyermeki öröm, könnyet kicsalogató...
Emlékszem, néha olyan hideg volt a kezem,
S Te akkor mindig szóltál:
- Gyere, ülj le ide mellém, s nyújtottad máris a kezedet.
Nem tudta elmondani lelke fájdalmát,
mindazt, mi olyan mélyen bánthat egy apát.
Mélybarna szemében láttam a szeretetét,
csillogása fejezte ki annak mélységét.
Ha én csillag lennék,
csak terád ragyognék,
bánatos szívedre
mindig gyógyírt hoznék.
Érintsd meg kezeddel csöpp gyermek homlokát,
lásd meg a porban a pöttömnyi lábnyomát,
halld a nevetését, törd meg a sírását,
menj, ha szólít téged, fogadd el hívását
Kezemben nincs virág, édesanyám:
Szívemben szeretetvirág nyílt, ontja...
A te szíved alatt
Vert, dobogott szívem,
Otthonom, a fészkem
Voltál ezalatt...
Milyen egy édesanya?
Mint a Nap sugara.
Életet ad, lágy meleget,
Átölel, mint Nap a hegyeket.
A gyermeki szeretetnél nincs csodásabb...
Egy csöpp kéz, mely letörli könnyed,
megsimítja arcod mosolyogva,
anya, ne sírj, nincs semmi baj.
Kezedbe helyezem az egész életem,
kire számíthatok, az Te vagy énnekem.
A kérdésre rímeltem ezt a verset,
tudom, szeretettel megnézitek.
Ennél szebben megfogalmazni nem tudom,
benne rejlik őszintén minden gondolatom.
Mindenkinek van egy kutyája,
méghozzá a gyermekkorából,
kivel megtanul szeretni s elengedni
ebből a világból.
Gyermek-felnőtt ajkaidon
fáradt mosoly fakad.
Elhagyottan, csüggedt szemmel
teszed rendbe magad.