Gyermekévek
Gyermekkorom téli hangulata
jutott eszembe egyik éjszaka.
Ködöt szitáltak már rá az évek,
de bennem mégis élénken élnek.
Úgy emlékszem, olyan ötéves lehettem,
az apám egy kaucsukbabát vett nekem,
aztán szinte ő örült neki legjobban,
szeretetet láttam abban a mosolyban.
Télapó, te fehér szakállas, szarvasszánon utazó!
Télapó, Te gyermeki öröm, könnyet kicsalogató...
Gyermekkorom karácsonyai oly távoliak,
senki sem szabhatott határt álmainknak.
A készülődés, várakozás volt a legszebb,
napról napra gyűjtögettük díszeinket.
Gyermekként még nem írtam verseket,
sem szépeket, sem nyerseket,
nem hiányzott a líra, a rím,
de eljátszottam mások rímein,
leírtam azt, hogy: hajnalok,
s alája írtam: angyalok.
"Volt egy dongó meg egy légy,
tovább is van, mondjam még?"
Mesélt nekem nagyapám
valamikor, hajdanán.
Mikor én még gyermek voltam,
nem volt soha gyermeknap,
mezítláb a falu szélén
legeltettem libákat.
Valaha gyermek voltam én is,
nőni akartam fel az égig.
Irigyeltem szüleimet, öregeket:
Nahát! Ők mindent megtehetnek?
Ines-ke, az unokám,
ő a legfiatalabb,
ha velem van, naphosszat
rajtam csüng a kis csacska.
Okos buksin sajgó dudor,
apró zsebben nyálas cukor,
fontos neki minden kacat,
cserfes lurkó nagyot kacag
Szülői ház, gyermekévek,
félhomályban emlékképek
átölelnek simogatva,
gyermekénem előcsalva.
Bölcsességét rád terítve
visz végig az éveken,
nemcsak a tudást hevítve,
közben formál lényeden,
néha egyben a barátod,
ha látja, hogy bajban vagy,
mégis marad a tanárod,
kitartása el nem fagy!
Jászberényen már túl
De Farmoson innen
Újerdő-dűlőút
Apuval kettesben
Puha talpacskákon hosszú útját rója,
szöszke angyalhaja száll a kósza széllel,
féltő mozdulattal édesanyja óvja,
mert a végtelenbe magasságot kémlel
Kincsesládámban
A szívemnek legmélyében kincsesládám rejtezik,
elástam én, eltemettem boldog gyermekéveim.
Az élet minden csodáját rejti az a ládika,
itt az idő megkeresni, szomorkodni nagy hiba.