Gyermekeim
Nem többet, mint
amim most van,
azt, azt szeretném,
nem sok, mégis aranyló...
Csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót!
Még engedd be halkuló szavam!
Nem üvöltve köszönök rád, nem lesve.
Szótlan széllel hordozom magam.
Nem többet, mint
amim most van,
azt, azt szeretném,
nem sok, mégis aranyló...
Csak egy résnyire hagyd nyitva az ajtót!
Még engedd be halkuló szavam!
Nem üvöltve köszönök rád, nem lesve.
Szótlan széllel hordozom magam.