Gyerekvers
A gyerekek olyan angyalok,
Kik szebbé tehetik a világot!
Gyümölcsfákon tündér tipeg,
megsimogat minden rügyet,
felhők mögül les pár napsugár.
Nincsen most már egy darabban,
meghasadt az égi paplan.
A felhőből szálltak alá,
repültek, mint szabad madár.
Hangyáéknál, ajaj, hajaj,
nagy a baj!
Hangya Panna szót fogadni
nem akar:
Gyűjtöttem már, cipekedtem
eleget,
szorgoskodjon nálam nélkül
a menet!
Apa kedves, és mindig mosolyog,
sok tréfában ő a főkolompos,
hiába fáradt, szemében fények,
és örömmel segít a leckében.
Rajzolok most neked Napot.
Fejére egy nagy kalapot,
árnyékot vessen rá nyáron,
télen óvja, meg ne fázzon!
Magas fűben mesés világ,
Színes, cirmos színkavalkád
Kilencéves szőke kislány tükör előtt ácsorog.
Haját arcába lógatja, éppen úgy, mint a nagyok.
Rúzs is kell még, és egy cipő, melynek sarka jó magas!
Egy szép autó is jó volna, de nem ám egy ócskavas!
Koronája ékes
Az udvar urának
Kotkodácsolja ezt
Az a sok-sok szárnyas
Sajnos ezt ő tudja...
Nézzétek csak azt a legyet,
ott repül, utána megyek!
Nyitott kapun bedöngetett,
volt csengő, de nem csöngetett.
Egy csacsi húz egy szekeret, i-á-á!
Már egy hete, hogy elindult világgá.
Nincsen, aki az utat megmutassa,
olyan szamár, csak húz, csak húz iázva.
Él egy türelmes madarász,
aki a legnagyobb vadász!
Nem ám hálóval, puskával,
de lencsevéggel, búzával!
Édesanyám csillagszemű,
mikor rám néz, csupa derű.
Bánatában, örömében
mindig csillag gyúl szemében.
Nem is olyan régen
Még tisztán emlékszem
Alig volt zsebpénzem
És meséket néztem
Itt a húsvét! Nyuszi ugrik,
fület hegyez, mosakodik.
Pislog, futkos ide-oda,
bekukucskál a bokorba...