Gyerekvers
Határ szélén dinnyecsőszök,
bokrok alatt nyári gyöngyök.
Dinnyeföldön, kerek labda
gurul jobbra, gurul balra.
Fűzfa ágán fakopáncs,
csőre neki kalapács,
kopogtatja az ágakat,
hol találhat bogarat?
Ki sétált a rétre ki?
Egy tehén és két boci.
Mit csinált a két boci?
Tanult árkot ugrani!
Csipet csapat
verebecske,
csip-csiripel,
jó a kedve.
Az apukám dolgos keze
simogatással van tele.
Mikor rám néz, szeme beszél,
azt üzeni, csak sose félj!
Édesanyám csillagszemű,
mikor rám néz, csupa derű.
Bánatában, örömében
mindig csillag gyúl szemében.
Él egy türelmes madarász,
aki a legnagyobb vadász!
Nem ám hálóval, puskával,
de lencsevéggel, búzával!
Apa, Apa, Apa!
Hangzik este - reggel.
Hogy lehet, hogy a gyerekszáj
nyugalmat sosem lel?
A negyedik lányunokám még pár napot jár óvodába,
Mert ősszel - amit nagyon vár - már menni fog az iskolába...
A negyedik lányunokám még pár napot jár óvodába.
Esik eső
Esik eső, szilaj szél dúl-fúl.
Mi lehet ott a felhőkön túl?
Hintám a ló,
hozzám való,
száguldhat ám,
nincs rajta hám.
Unokámnak
Mi az, amit láthatok?
Hát csillogó szemedet!
Mi az, amit nem lehet?
Hát megfogni a kezedet.
Megértem, Anya, hogy sietned kell,
Elleszek én az óvónénivel.
Csak kicsit sírok, bár kapok vigaszt,
A szeretet az, mi könnyet fakaszt.
Ha meghalljuk a hangodat,
Mely ezer madárt csalogat,
Hol tündér perdül,
Lelkünk zsendül,
Feledve bús napokat!
Egyszer lesz egy sárkányom!
Sokat eszik? Nem bánom!
Virágod, ha letapossa,
Beáll ő is a sarokba!